Nem tudok betelni érzéseimmel, még többet akarok belőle
MOST! Azt akarom, hogy itt legyen velem, hogy este mellkasán tudjam álomra
hajtani fejem. Gondolataimból feleszmélve jut eszembe, hogy el kéne menni,
fürödni. Megnyitom a kádba a vizet, és míg folyik a víz, levetem ruháimat. Életemben
először veszem magamat jobban szemügyre a tükörben és nem tetszik igazán az,
amit látok. Nem túl nagy mellek, kicsi poci, fehér színű bőr, túl fehér. Arcommal
sem vagyok megelégedve, vagyis elég érdekes. Egyedül talán zöld, nagy szemeim
azok, amiket kedvelek magamon, meg talán a hajamat. Felfogom egy kontyba,
nehogy belelógjon a vízbe, bár nem ártana megmosni, csak már túl késő van
hozzá. Belelépek a kádba, de azonnal ki is húzom, mert nagyon forró lett a víz.
Engedek bele egy kis hideget és újból megpróbálok belemenni.
Belefekszek és elönt a forróság. Izmaim elernyednek,
álmos leszek. Gyorsan megmosom magam tusfürdővel, lemosom magamról és kimászok.
Szárazra törlöm magam, kikészített hálóruhámba belebújok és tutyimba
visszacsoszogok a szobámba. Belehempergőzök az ágyneműmbe, ami iszonyat jól
esett most. Megszagolom, hogy még mindig Zelo illata van-e. Szerencsére még
mindig lehet érezni egyes helyeken finom, férfias illatát. Behunyom szemem és
várom, hogy álom jöjjön szememre, de semmi. Fél óráig forgolódok, de csak
Zelora tudok gondolni. Hívjam fel? Nem kéne, neki most fontosabb dolga is van,
hisz az egyik társa megsérült. Úgy döntök, nem hívom fel, inkább meghallgatom
egy számukat. Felrakom a fejhallgatóm és bedugom a telefonomba. Beírom a
Youtubera, hogy BAP és rákattintok az első találatra. Újból megjelenik a
csillogós nyuszi, és az én édesem, de most nem állítom le. Már az elején
látszik, hogy iszonyat nagy munka van az egészben, a koreográfia, az
effektusok, és persze maga az ének. Tény, hogy igazi harcosoknak néznek ki. És
akkor 1.40-kor jön az A bizonyos rész, amitől kidőltem. Most már kétségem sincs
a felől, hogy iszonyat szerencsésnek érezhetem magam. Zelo és az egész banda is
iszonyat tehetséges. Úgy érzem, még az sem volt elég, ahhoz, hogy nyugodtan el
tudjak aludni. Akarom hallani a hangját, a nevetését. Megrázom magam,
beletörődve, hogy ma már nem hívom és kényelmesen befészkelem magam a párnába.
Már épp elaludtam volna, amikor telefonom elkezd világítani és rezegni.
Hunyorogva nézek a képernyőre. Persze, hogy Zelo hív, pont jókor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése