장 26.~ I remember

*10 évvel később*

- Siess már Nicole, fél óra és itt lesznek. – idegeskedett Jun Hong miközben Lara haját fésülgette.

- Jól van már, csak itt még el kell pakolnom. – kiabáltam ki a hálóból. Ma van a B.A.P. 11. évfordulója, bár a csapat felbomlott, igaz, csak 5 éve, de ezt a neves eseményt még is meg kell ünnepelnünk. Hisz e nélkül most nem ott lennénk, ahol. Beágyazok, megigazítom magam a tükörbe és kimegyek, hogy Larat, a lányunkat is rendbe tegyem. Felöltöztetem egy csinosabb ruhába, majd egy puszit nyomok az arcára. – Képzeld, me jön hozzánk Seung Hyun is.

- Juuj, de jó! Majd megmutatom neki, hogy milyen jól megy a rap. – 5 éves Lara, de kétség sem fér ahhoz, hogy annyi tehetség szorult bele, mint apjába.

- Rendben kicsim, de most menj játszani. Nekem még van pár elintézni valóm. – odafordultam Zelohoz.

- Okés. – beszökdécselt a szobájába.

- Valami gond van?

- Ja, nem. Biztos mindenki itt lesz?

- Háát, elég nehéz volt megszervezni, hisz YoungJae nagyban dolgozik az új albumán, és JongUp is turnén van.  – YoungJae szólóban kezdte el nyomni, JongUp háttértáncosa lett, a most elég népszerű PARAdise együttesnek. HimChan is maradt a szakmában, de ő inkább csak rapperként dolgozik, de nem veszi nagy számra. Bang visszavonult most teljesen. Apa és férj egyben. Daehyun volt számomra a legnagyobb meglepetés, mikor kiderült, hogy elmegy énektanárnak. Azt hallottam róla, hogy egy lánnyal kavar, hogy is hívják? Ja, igen. Choi Sung Jivel, már elég régóta.

- De sikerült, nem?

- Még bármi becsúszhat, de igen. – látom rajta, hogy izgul. Négy éve, hogy nem láttuk YoungJaet, a többieket is híbehóba. Bangékkel járunk össze többet, és hát a kis Larank bele van pistulva Seung Hyunba, a fiukba.

 Csengetnek.

- Sziasztok. – nyitom ki az ajtót izgatottan. A Bang család vigyorog vissza ránk. Lara kiszalad és letámadja Seung Hyunt, aztán már el is viharzanak a gyerekszobába. Gukie a megszokottan köszönti Zelot, én pedig Eun Jinak nyomok két puszit az arcára. Beinvitálom őket, és már épp csuknám be az ajtót, amikor YoungJae is megjelenik.

- Ne csukd be! – löki be az ajtót. – Hali. – megölel, majd ő is bejön és egyből nagy beszélgetésbe kezdenek a fiúkkal.

- Mindenki eljön? – jön oda mellém Eun Ji.

- Elvileg. És, mi újság van veletek?

- Semmi érdekes.

- Nincs tervben még egy gyerek? Gukie azt csicseregte egyik nap Jun Hongnak.

- Hát, dolgozunk rajta. – kuncogja.

- Sok sikert hozzá. – megint csengetnek. Meglepetésemre Daehyun érkezik, de nem is akárkivel. Elhozta a barátnőjét is, aki megbámulásra méltó csaj.

- Sziasztok! Gyertek be. – ők is üdvözölnek. Az ajtó mellől belesek a nappaliba, ahol már kisebb tömeg gyülemlett össze. Eun Ji mellettem áll, közben beszélgetünk, és várom, hogy megérkezzenek a vendégek. Később befut JongUp is, de még csak ideje se volt átöltözni, a fellépős ruhájában jelent meg. Utoljára HimChannek nyitok ajtót, aki egyedül érkezett, de annál nagyobb feltűnést keltett. A bandatagok egyenesen rávetődtek, és megállás nélkül vágtak egymás szavába, mint régen. Gukie rendteremtése viszont már nem a régi, mert hiába próbálja lecsillapítani a fiúkat, azok egyre hangosabbak. Előkerül néhány doboz sör is, és a pia után szó szerint be nem áll a szájuk. Besötétedett, a fiúk kiülnek a teraszra, és ott emlékeznek vissza a régi, szép időkre, míg mi, nők, bent maradunk és néhány pohárka pezsgő után is jókat beszélgetünk. Többnyire az ilyen semmiségekről, de szó esik arról is, hogy milyen jó lenne még egyszer utoljára hallani együtt a B.A.P-t és kitombolni magunkat rá. Kiderült, hogy Sung Ji nagyon kedves lány, és tök jól el lehet vele beszélgetni. Elmesélte, hogy Daehyunnal hogyan találkoztak és hogy, miután külön kellett válniuk, miként futottak össze egy év után. A gyerekek közben elcsendesedtek, így Eun Ji úgy látta jól, hogy haza kéne menniük. Yong Gukkot nagy nehezen elrángatta a haveroktól, aztán megköszönték, hogy megszerveztük ezt az egészet és távoztak. Éjfél tájt már csak Daehyunék maradtak, kikkel megbeszéltük, hogy jövő héten megint összefutunk.

  Miután ők is elmentek, Zelo karjaiban találtam magam.

- Olyan jó volt, most döbbentem rá, mennyire is hiányzott ez. – szorít megához.

- Örülök neki. Amúgy én is élveztem.

- Akkor jó. – hiába öregedtünk meg, forró, szenvedélyes csókja még mindig ugyanolyan. – Szeretlek.

- Én is Cherry Tomato.