장 26.~ I remember

*10 évvel később*

- Siess már Nicole, fél óra és itt lesznek. – idegeskedett Jun Hong miközben Lara haját fésülgette.

- Jól van már, csak itt még el kell pakolnom. – kiabáltam ki a hálóból. Ma van a B.A.P. 11. évfordulója, bár a csapat felbomlott, igaz, csak 5 éve, de ezt a neves eseményt még is meg kell ünnepelnünk. Hisz e nélkül most nem ott lennénk, ahol. Beágyazok, megigazítom magam a tükörbe és kimegyek, hogy Larat, a lányunkat is rendbe tegyem. Felöltöztetem egy csinosabb ruhába, majd egy puszit nyomok az arcára. – Képzeld, me jön hozzánk Seung Hyun is.

- Juuj, de jó! Majd megmutatom neki, hogy milyen jól megy a rap. – 5 éves Lara, de kétség sem fér ahhoz, hogy annyi tehetség szorult bele, mint apjába.

- Rendben kicsim, de most menj játszani. Nekem még van pár elintézni valóm. – odafordultam Zelohoz.

- Okés. – beszökdécselt a szobájába.

- Valami gond van?

- Ja, nem. Biztos mindenki itt lesz?

- Háát, elég nehéz volt megszervezni, hisz YoungJae nagyban dolgozik az új albumán, és JongUp is turnén van.  – YoungJae szólóban kezdte el nyomni, JongUp háttértáncosa lett, a most elég népszerű PARAdise együttesnek. HimChan is maradt a szakmában, de ő inkább csak rapperként dolgozik, de nem veszi nagy számra. Bang visszavonult most teljesen. Apa és férj egyben. Daehyun volt számomra a legnagyobb meglepetés, mikor kiderült, hogy elmegy énektanárnak. Azt hallottam róla, hogy egy lánnyal kavar, hogy is hívják? Ja, igen. Choi Sung Jivel, már elég régóta.

- De sikerült, nem?

- Még bármi becsúszhat, de igen. – látom rajta, hogy izgul. Négy éve, hogy nem láttuk YoungJaet, a többieket is híbehóba. Bangékkel járunk össze többet, és hát a kis Larank bele van pistulva Seung Hyunba, a fiukba.

 Csengetnek.

- Sziasztok. – nyitom ki az ajtót izgatottan. A Bang család vigyorog vissza ránk. Lara kiszalad és letámadja Seung Hyunt, aztán már el is viharzanak a gyerekszobába. Gukie a megszokottan köszönti Zelot, én pedig Eun Jinak nyomok két puszit az arcára. Beinvitálom őket, és már épp csuknám be az ajtót, amikor YoungJae is megjelenik.

- Ne csukd be! – löki be az ajtót. – Hali. – megölel, majd ő is bejön és egyből nagy beszélgetésbe kezdenek a fiúkkal.

- Mindenki eljön? – jön oda mellém Eun Ji.

- Elvileg. És, mi újság van veletek?

- Semmi érdekes.

- Nincs tervben még egy gyerek? Gukie azt csicseregte egyik nap Jun Hongnak.

- Hát, dolgozunk rajta. – kuncogja.

- Sok sikert hozzá. – megint csengetnek. Meglepetésemre Daehyun érkezik, de nem is akárkivel. Elhozta a barátnőjét is, aki megbámulásra méltó csaj.

- Sziasztok! Gyertek be. – ők is üdvözölnek. Az ajtó mellől belesek a nappaliba, ahol már kisebb tömeg gyülemlett össze. Eun Ji mellettem áll, közben beszélgetünk, és várom, hogy megérkezzenek a vendégek. Később befut JongUp is, de még csak ideje se volt átöltözni, a fellépős ruhájában jelent meg. Utoljára HimChannek nyitok ajtót, aki egyedül érkezett, de annál nagyobb feltűnést keltett. A bandatagok egyenesen rávetődtek, és megállás nélkül vágtak egymás szavába, mint régen. Gukie rendteremtése viszont már nem a régi, mert hiába próbálja lecsillapítani a fiúkat, azok egyre hangosabbak. Előkerül néhány doboz sör is, és a pia után szó szerint be nem áll a szájuk. Besötétedett, a fiúk kiülnek a teraszra, és ott emlékeznek vissza a régi, szép időkre, míg mi, nők, bent maradunk és néhány pohárka pezsgő után is jókat beszélgetünk. Többnyire az ilyen semmiségekről, de szó esik arról is, hogy milyen jó lenne még egyszer utoljára hallani együtt a B.A.P-t és kitombolni magunkat rá. Kiderült, hogy Sung Ji nagyon kedves lány, és tök jól el lehet vele beszélgetni. Elmesélte, hogy Daehyunnal hogyan találkoztak és hogy, miután külön kellett válniuk, miként futottak össze egy év után. A gyerekek közben elcsendesedtek, így Eun Ji úgy látta jól, hogy haza kéne menniük. Yong Gukkot nagy nehezen elrángatta a haveroktól, aztán megköszönték, hogy megszerveztük ezt az egészet és távoztak. Éjfél tájt már csak Daehyunék maradtak, kikkel megbeszéltük, hogy jövő héten megint összefutunk.

  Miután ők is elmentek, Zelo karjaiban találtam magam.

- Olyan jó volt, most döbbentem rá, mennyire is hiányzott ez. – szorít megához.

- Örülök neki. Amúgy én is élveztem.

- Akkor jó. – hiába öregedtünk meg, forró, szenvedélyes csókja még mindig ugyanolyan. – Szeretlek.

- Én is Cherry Tomato. 

One Shotjaim ^^

http://hyorin-shots.blogspot.hu/2012/06/annyeong.html <-- itt tudj meg többet ^^

Chanyeol One Shot 2. version ^^

Újabb One Shottal jelentkezem és megint Chanyeolról .__. Bocsi, de Ő a Biasom, így róla várható a legtöbb one shot ˘__˘    >>KATT<<

Chanyeol one shot

Akit érdekel, írtam egy Chanyeol (EXO-K) ONE SHOT +18-at (KATT) .__. Egyik nap ezt álmodtam, és úgy érzetem, le kell írnom, mert egész jó kis one shot lehet belőle .__. 

장 25. +18

A fellépés után Zelo egy csókot nyomott a számra. 
- Hogy tetszett? – boldogan vigyorog.
- Nem is tudom… Persze, hogy kurvajó lett te barom. És úristen, annyira jó így élőbe hallani. 
- Akkor most lehetek büszke magamra? – kihúzza magát.
- Igen. – szorosan magamhoz ölelem. 
- Mit terveztek? – jön oda hozzánk HimChan. – Nem jöttök el egy pizzára?
- Nem hiszem. – mondja Zelo. – El kell még valamit intéznünk. – kacsint HimChanre. Ő lelép, így megint kettesben maradunk. – Hova akarsz menni? Mert nem érdekel senki, ma akkor is elmegyünk valahova. Csak te és én.
- Hmm… Jól hangzik. Mondjuk meg is szökhetnénk… de akkor legyen a park. 
- Már megint? Oda bármikor kimehetünk még, de most tényleg elmehetünk bárhova. Azért gondold át. 
- Nem, én oda akarok menni. 
- Hát jó. – belecsúsztatja kezét az enyémbe, majd elindulunk ki az épületből. 
A parkban Zelo elengedi a kezem és odaszalad a fához, ahol először találkoztunk. Leül és rápaskol a fűre, hogy én is üljek mellé. Fejemet ölébe hajtom és a csillagokat nézem. – Hiányoztál. 
- Nekem is. – előre hajol, hogy egy puszit tudjon nyomni az orromra, de nem engedem, hogy visszaegyenesedjen. Megcsókolom. Először alsó ajkával játszadozom, aztán rátérek a nyelvére. 
- Nem megyünk fel? – suttogom szájába. 
- Már vártam… hogy… mikor kérdezed. – smárolva álltunk fel, ami kívülről nézve elég nagy mutatványnak nézhetett ki. Nem engedjük el egymást egy percre se. 

*Zelo PoW*

Már csak két emelet, már csak egy… és fent vagyunk. Alig tudom visszafojtani a bennem tomboló hormonokat. Nicolet nekinyomom a liftajtónak, úgy csókolom. Mikor kinyílik a lift ajtaja, szétrebbenünk, hátha valaki meglát minket és rosszra gondolna. Mondjuk mindegy mit gondolnak rólunk, mert ami most fog következni, úgyis mocskos lesz. Senki sincs rajtunk kívül a folyosón, így a kezembe kapom, ő lábait szétterpeszti és derekamnál összekulcsolja őket, hogy ne csússzon le. Belököm az ajtót és egyenesen a szobájába viszem. Közben egy percre se tapadok le ajkáról. 
- Biztos akarod? – fölöslegesen kérdezem meg, de azért biztos, ami biztos…
- Igen. – óvatosan leteszem az ágyra és rámászok. Nem érzem, hogy szükség lenne bármilyen előjátékra is, annyira hiányzott már, hogy érzéseim a plafont verik. Lehúzom róla pólóját, a melltartó kapcsával kicsit elszórakozok, nem adja magát egykönnyen, de azt is sikerül kikapcsolnom. Evvel egy időben letépi rólam a pólót, és ledobja a földre. Eljátszadozom mellével, nyakát ellátom apró puszikkal. Bőre finom illata ellenállhatatlan, és olyan rég éreztem már. Most érzem igazán, mennyire is hiányzott ebben a 3-4 hétben. 
Leveszem róla a maradék ruhát is, és ő is rólam. Veszek rá egy pillantást. Bólogat egyet, közben nagyokat sóhajtozik. Nem várok, beléhelyezem férfiasságom. Alig haladok előre, mert még nincs úgy kitágulva, hogy kényelmesen elférjek benne. Hangosakat felnyög, tudom, hogy ez most nem lesz számára a legkellemesebb, de nem tudom magam türtőztetni. Izzadságcseppek csorognak le róla, amit beletöröl a takaróba.
- Jól vagy? – kérdezem. 
- Igeeen. – fájdalmasan mondja, ezért kicsit lazítok magamon, és kijjebb csúsztatom. 
- Így jobb? – csak bólint egyet. Megpróbálom még egyszer lassan beléhelyezni, majd kicsiket lökök rajta. Végre ellazul, és elkezdem munkám. Száját csókolgatom, hajába túrok, és nagyokat lökök rajta, míg el nem érem a G-pontját. Iszonyat nagyot felkiált, hogy kicsit nyugtassam, lenyomom a párnák közé, és nem veszem le az ajkamat az övéről. A számba nyög, a hangszálam is beleremeg. Még egy erőset lökök és elélvezek. Nedvemet belé eresztem, egy percre megállok. Fejemet ráhajtom a vállára, ő a nyakamba piheg. Leszállok róla, és melléfekszek. Gondosan betakarom meztelen testét és magamhoz húzom. - Szeretlek. - lihegem a fülébe.
- Én is. - belefúrja buciját a mellkasomba és elalszik. Én még nézem, ahogy nagyokat szuszogva alszik. Aztán éjféltájt én is elalszok.

Új fanfic ^^

Igen, tudom, hogy nem fejeztem be még ezt a ficit se, sem a Two Moonst, de megint van egy új ._. ezt addig nem rakom ki, ameddig nem fejezem be ezt ( ami sajnos lassan be fog következni).
>> What The Hell? <<

장 24.

- Annyeong Nicole! – ölel meg YoungJae, majd odajön JongUp és HimChan is.

- Annyeong! – ekkor megpillantom Yong Gukkot a többiek mögött. A cipőjét bámulja, amivel ide-oda rugdos egy kavicsot. Mikor a többiek elengednek, csodák csodájára ő is odajön és átölel. Nem lököm el magamtól, sőt, szívesen visszaölelem.

- Nicole, beszélhetnénk?

- Persze. – néztem bele csillogó szemeibe. A többiek otthagytak minket, mi meg leültünk valami dobozra, amiben valószínűleg a színpad darabjait tárolták.

- Ne haragudj, hogy el akartam tőled szakítani Zelot. Rájöttem, hogy ezzel neki is ártottam és megromlott a teljesítménye. Bár néha akadályoztad, mégis úgy gondolom, hogy nektek ki kéne békülnötök.

- Sajnálom Oppa Bang, de azt hiszem erre már nem lesz alakalom.

- Mert? – néz rám meglepődött fejjel.

- Rájöttem, hogy nem vagyok jó hatással Zelora. Igazad volt.

- De most ne tedd ezt, kérlek! Tudom, hogy még mindig nagyon szereted és hidd el, hogy Ő is. És ha kell, akkor parancsolom neked, hogy menj oda hozzá. Nicole, ez a fellépés iszonyat fontos nekünk, és ha megint elcseszi, úgy mint az előző 6-ot, akkor nekünk annyi!

- Akkor erre megy ki a játék? – emelem fel a szemöldököm.

- Is, de nem egészen. Én tényleg szeretném! – a hátam mögé néz, és felordít. – Hé! Maknae… gyere csak ide.

- Igenis Yong Guk-hyung . – meghajol. Tudomást sem vesz rólam. Akkor hát mégis csak ennyi volt? – Én itt hagylak titeket kettesben. Beszéljétek meg a dolgokat. – kacsint rám. – Aztán ésszel. – lepattan a dobozról és elsiet a folyosón. Zelo rám néz, de csak bánatot látok az arcán. Leül mellém és beáll a kínos csend. Nem merünk egymásra nézni, csak lassú, egyenletes lélegzését hallgatom. Már az is megnyugtat.

- Na jó, akkor kezdem én. – beleharap az ajkába, felemeli fejét és arcomat méregeti. – Bocsánatot szeretnék kérni azért, hogy úgy neki nyomtalak a falnak, és hogy kiabáltam veled. – mintha egy óvodás kért volna elnézést anyukájától. Egyszerűen iszonyat aranyos.

- Akkor most én jövök. – veszem át tőle a szót. – Ne haragudj azért, amiket a fejedhez vágtam. Gukie felbaszta az agyam, és nem tudtam kiüldözni a gondolatokat a fejemből. Minden olyan… zavaros volt. De amikor otthagytalak, már rájöttem, hogy nem kellett volna. – belepirulok, mert rájövök, mekkora hülye is voltam.

- Nem, teljesen megértelek. Bang szavai valószínűleg keményen hatottak neked, igazából nekem is.

- Hát eléggé. Akkor, nincs harag? – fekete bogár szemei gyönyörűen fénylenek.

- Már hogy lenne? Annyira hiányoztál. – közelebb csúszik hozzám és megölel. Érzem, hogy újból fellángol bennem a tűz, megint érzem, hogy többet akarok. Visszafogom magam, kíváncsi vagyok, ő mikor akarja. Elenged a szorításából, megfogja a kezem és egy olyan helyre visz, ahol nem láthat minket senki.

- Miért hoztál ide?

- Mert nem akarom, hogy meglássanak. Tudod mennyire vártam már ezt a pillanatot? – egyre közeledik, én meg megpróbálom a távolságot tartani, amennyire csak tudok, megyek hátra, de hamar elérem a falat, ahonnan aztán nincs menekvés. Hasunk és homlokunk összeér, a levegőt a mellemre fújja. Becsukjuk szemünket és végtelen lassúsággal közeledik a szája. Megérzem nedves ajkát az enyémen és elkap a bizsergés. Átjárja testemet, mint az adrenalin, teljesen felpörget. Nem packázik, egyre hevesebben nyomja fejemet a falnak, és amikor már teljesen hozzásimul, beengedem. Nyelvünk csiklandozzák egymást, mélyebbre és mélyebbre hatolva.

- BAP-sek sorakozzanak a színpadnál! Még egyszer mondom a Best Absolute Perfectet kérjük a színpadnál sorakozni! – ordítja egy ismeretlen hapi. Zelo letapad rólam, szomorú fejet vág, de egy puszival mosolyt csalok rá.

- Menjél. – mondom neki gyengéden. – Téged vár a közönség.

- Fellépés után bepótoljuk. – nyom egy puszit arcomra, majd kiviharzik az eldugott helyről. Szép lassan én is kitámolygok és keresek egy helyet, ahol először hallhatom legújabb számukat, a Powert.