장 25. +18

A fellépés után Zelo egy csókot nyomott a számra. 
- Hogy tetszett? – boldogan vigyorog.
- Nem is tudom… Persze, hogy kurvajó lett te barom. És úristen, annyira jó így élőbe hallani. 
- Akkor most lehetek büszke magamra? – kihúzza magát.
- Igen. – szorosan magamhoz ölelem. 
- Mit terveztek? – jön oda hozzánk HimChan. – Nem jöttök el egy pizzára?
- Nem hiszem. – mondja Zelo. – El kell még valamit intéznünk. – kacsint HimChanre. Ő lelép, így megint kettesben maradunk. – Hova akarsz menni? Mert nem érdekel senki, ma akkor is elmegyünk valahova. Csak te és én.
- Hmm… Jól hangzik. Mondjuk meg is szökhetnénk… de akkor legyen a park. 
- Már megint? Oda bármikor kimehetünk még, de most tényleg elmehetünk bárhova. Azért gondold át. 
- Nem, én oda akarok menni. 
- Hát jó. – belecsúsztatja kezét az enyémbe, majd elindulunk ki az épületből. 
A parkban Zelo elengedi a kezem és odaszalad a fához, ahol először találkoztunk. Leül és rápaskol a fűre, hogy én is üljek mellé. Fejemet ölébe hajtom és a csillagokat nézem. – Hiányoztál. 
- Nekem is. – előre hajol, hogy egy puszit tudjon nyomni az orromra, de nem engedem, hogy visszaegyenesedjen. Megcsókolom. Először alsó ajkával játszadozom, aztán rátérek a nyelvére. 
- Nem megyünk fel? – suttogom szájába. 
- Már vártam… hogy… mikor kérdezed. – smárolva álltunk fel, ami kívülről nézve elég nagy mutatványnak nézhetett ki. Nem engedjük el egymást egy percre se. 

*Zelo PoW*

Már csak két emelet, már csak egy… és fent vagyunk. Alig tudom visszafojtani a bennem tomboló hormonokat. Nicolet nekinyomom a liftajtónak, úgy csókolom. Mikor kinyílik a lift ajtaja, szétrebbenünk, hátha valaki meglát minket és rosszra gondolna. Mondjuk mindegy mit gondolnak rólunk, mert ami most fog következni, úgyis mocskos lesz. Senki sincs rajtunk kívül a folyosón, így a kezembe kapom, ő lábait szétterpeszti és derekamnál összekulcsolja őket, hogy ne csússzon le. Belököm az ajtót és egyenesen a szobájába viszem. Közben egy percre se tapadok le ajkáról. 
- Biztos akarod? – fölöslegesen kérdezem meg, de azért biztos, ami biztos…
- Igen. – óvatosan leteszem az ágyra és rámászok. Nem érzem, hogy szükség lenne bármilyen előjátékra is, annyira hiányzott már, hogy érzéseim a plafont verik. Lehúzom róla pólóját, a melltartó kapcsával kicsit elszórakozok, nem adja magát egykönnyen, de azt is sikerül kikapcsolnom. Evvel egy időben letépi rólam a pólót, és ledobja a földre. Eljátszadozom mellével, nyakát ellátom apró puszikkal. Bőre finom illata ellenállhatatlan, és olyan rég éreztem már. Most érzem igazán, mennyire is hiányzott ebben a 3-4 hétben. 
Leveszem róla a maradék ruhát is, és ő is rólam. Veszek rá egy pillantást. Bólogat egyet, közben nagyokat sóhajtozik. Nem várok, beléhelyezem férfiasságom. Alig haladok előre, mert még nincs úgy kitágulva, hogy kényelmesen elférjek benne. Hangosakat felnyög, tudom, hogy ez most nem lesz számára a legkellemesebb, de nem tudom magam türtőztetni. Izzadságcseppek csorognak le róla, amit beletöröl a takaróba.
- Jól vagy? – kérdezem. 
- Igeeen. – fájdalmasan mondja, ezért kicsit lazítok magamon, és kijjebb csúsztatom. 
- Így jobb? – csak bólint egyet. Megpróbálom még egyszer lassan beléhelyezni, majd kicsiket lökök rajta. Végre ellazul, és elkezdem munkám. Száját csókolgatom, hajába túrok, és nagyokat lökök rajta, míg el nem érem a G-pontját. Iszonyat nagyot felkiált, hogy kicsit nyugtassam, lenyomom a párnák közé, és nem veszem le az ajkamat az övéről. A számba nyög, a hangszálam is beleremeg. Még egy erőset lökök és elélvezek. Nedvemet belé eresztem, egy percre megállok. Fejemet ráhajtom a vállára, ő a nyakamba piheg. Leszállok róla, és melléfekszek. Gondosan betakarom meztelen testét és magamhoz húzom. - Szeretlek. - lihegem a fülébe.
- Én is. - belefúrja buciját a mellkasomba és elalszik. Én még nézem, ahogy nagyokat szuszogva alszik. Aztán éjféltájt én is elalszok.

Új fanfic ^^

Igen, tudom, hogy nem fejeztem be még ezt a ficit se, sem a Two Moonst, de megint van egy új ._. ezt addig nem rakom ki, ameddig nem fejezem be ezt ( ami sajnos lassan be fog következni).
>> What The Hell? <<

장 24.

- Annyeong Nicole! – ölel meg YoungJae, majd odajön JongUp és HimChan is.

- Annyeong! – ekkor megpillantom Yong Gukkot a többiek mögött. A cipőjét bámulja, amivel ide-oda rugdos egy kavicsot. Mikor a többiek elengednek, csodák csodájára ő is odajön és átölel. Nem lököm el magamtól, sőt, szívesen visszaölelem.

- Nicole, beszélhetnénk?

- Persze. – néztem bele csillogó szemeibe. A többiek otthagytak minket, mi meg leültünk valami dobozra, amiben valószínűleg a színpad darabjait tárolták.

- Ne haragudj, hogy el akartam tőled szakítani Zelot. Rájöttem, hogy ezzel neki is ártottam és megromlott a teljesítménye. Bár néha akadályoztad, mégis úgy gondolom, hogy nektek ki kéne békülnötök.

- Sajnálom Oppa Bang, de azt hiszem erre már nem lesz alakalom.

- Mert? – néz rám meglepődött fejjel.

- Rájöttem, hogy nem vagyok jó hatással Zelora. Igazad volt.

- De most ne tedd ezt, kérlek! Tudom, hogy még mindig nagyon szereted és hidd el, hogy Ő is. És ha kell, akkor parancsolom neked, hogy menj oda hozzá. Nicole, ez a fellépés iszonyat fontos nekünk, és ha megint elcseszi, úgy mint az előző 6-ot, akkor nekünk annyi!

- Akkor erre megy ki a játék? – emelem fel a szemöldököm.

- Is, de nem egészen. Én tényleg szeretném! – a hátam mögé néz, és felordít. – Hé! Maknae… gyere csak ide.

- Igenis Yong Guk-hyung . – meghajol. Tudomást sem vesz rólam. Akkor hát mégis csak ennyi volt? – Én itt hagylak titeket kettesben. Beszéljétek meg a dolgokat. – kacsint rám. – Aztán ésszel. – lepattan a dobozról és elsiet a folyosón. Zelo rám néz, de csak bánatot látok az arcán. Leül mellém és beáll a kínos csend. Nem merünk egymásra nézni, csak lassú, egyenletes lélegzését hallgatom. Már az is megnyugtat.

- Na jó, akkor kezdem én. – beleharap az ajkába, felemeli fejét és arcomat méregeti. – Bocsánatot szeretnék kérni azért, hogy úgy neki nyomtalak a falnak, és hogy kiabáltam veled. – mintha egy óvodás kért volna elnézést anyukájától. Egyszerűen iszonyat aranyos.

- Akkor most én jövök. – veszem át tőle a szót. – Ne haragudj azért, amiket a fejedhez vágtam. Gukie felbaszta az agyam, és nem tudtam kiüldözni a gondolatokat a fejemből. Minden olyan… zavaros volt. De amikor otthagytalak, már rájöttem, hogy nem kellett volna. – belepirulok, mert rájövök, mekkora hülye is voltam.

- Nem, teljesen megértelek. Bang szavai valószínűleg keményen hatottak neked, igazából nekem is.

- Hát eléggé. Akkor, nincs harag? – fekete bogár szemei gyönyörűen fénylenek.

- Már hogy lenne? Annyira hiányoztál. – közelebb csúszik hozzám és megölel. Érzem, hogy újból fellángol bennem a tűz, megint érzem, hogy többet akarok. Visszafogom magam, kíváncsi vagyok, ő mikor akarja. Elenged a szorításából, megfogja a kezem és egy olyan helyre visz, ahol nem láthat minket senki.

- Miért hoztál ide?

- Mert nem akarom, hogy meglássanak. Tudod mennyire vártam már ezt a pillanatot? – egyre közeledik, én meg megpróbálom a távolságot tartani, amennyire csak tudok, megyek hátra, de hamar elérem a falat, ahonnan aztán nincs menekvés. Hasunk és homlokunk összeér, a levegőt a mellemre fújja. Becsukjuk szemünket és végtelen lassúsággal közeledik a szája. Megérzem nedves ajkát az enyémen és elkap a bizsergés. Átjárja testemet, mint az adrenalin, teljesen felpörget. Nem packázik, egyre hevesebben nyomja fejemet a falnak, és amikor már teljesen hozzásimul, beengedem. Nyelvünk csiklandozzák egymást, mélyebbre és mélyebbre hatolva.

- BAP-sek sorakozzanak a színpadnál! Még egyszer mondom a Best Absolute Perfectet kérjük a színpadnál sorakozni! – ordítja egy ismeretlen hapi. Zelo letapad rólam, szomorú fejet vág, de egy puszival mosolyt csalok rá.

- Menjél. – mondom neki gyengéden. – Téged vár a közönség.

- Fellépés után bepótoljuk. – nyom egy puszit arcomra, majd kiviharzik az eldugott helyről. Szép lassan én is kitámolygok és keresek egy helyet, ahol először hallhatom legújabb számukat, a Powert.  

장 23.

- Holnap lesz egy fellépés. Kérlek, gyere el!!! – könyörög nekem YoungJae.

- De nem mehetek! Értsd meg, hogy az nekem se tenne jót, se neki. – gondolok itt Zelora.

- Csak a kedvemért! Iszonyat jól esne, ha ott lennél, mert… - megvakarja a tarkóját.

- Mert? – nézek rá sejtelmesen.

- Mert kedvellek. – alsó ajkát harapdálja, és várja, mit felelek erre. De én csak dermedten ülök ágyamon törökülésbe és agyamba kattognak a fogaskerekek. Most mi van? Ezek szerint YoungJae belém szeretett? Én nem ezt akartam! Tény, hogy én is nagyon kedvelem, sőt, szívesen lennék a barátnője is, ha nem lenne ott Zelo. Még mindig lángol bennem a szerelem tüze, pedig most nagyon eloltanám. Nem tudok rá mit mondani, végül kicsúszik a számon az, amit pont el akartam kerülni.

- Én is. – ennek megörül és átölel. Kénytelen vagyok viszonozni, nem akarom megbántani. Ő legjobb fiú barátom és ott volt velem a nehéz időkben is. Lassan három hete szakítottunk Zeloval, de egyszerűen nem tudom elfelejteni. YoungJaeval meg azért sem lennék képes összejönni, mert akkor is ott lenne Ő, sőt, talán még az ő kapcsolatuk is megromlana. MIATTAM! Ezt mindenképpen el kell kerülnöm.

YoungJae elenged és tekintetet a számra terelődik. Tudom, mit akar. Elkezd felém közelíteni, és talán az érzésnek a hiánya miatt, de engedem neki, hogy húsos ajkait rátapassza az enyémre. Könnyeim kicsordulnak, csók közben feltörnek bennem az emlékek. Elundorodok YoungJaetől, ezért ellököm magamtól.

- Ez, nekem… nem fog menni. Ne haragudj. – nem nézek a szemébe.

- Nem, igazad van. Te még mindig őt szereted. Az én hibám, nem kellett volna. Nem is tudom, mit gondoltam, de olyan tökéletes lány vagy Nicole.

- YoungJae, én szeretlek, de képtelen vagyok többet érezni. Hidd el, ha nem lenne Zelo, téged választottalak volna, de… Sose fogom tudni elengedni őt.

- Akkor ezt mond meg neki is. Hidd el nekem, hogy nagyon hiányzol neki. Csak nézz meg egy interjút, vagy egy fellépést a neten, és rá fogsz jönni.

- Dehogy mondom. Jobb élete van nélkülem. Nem akadályozom meg semmiben, sőt! Most már Gukie is jól érezheti magát.

- Viccelsz? Azóta is csak szidja magát, hogy miért volt veled ilyen, mert Zelo már nem a régi. Na, akkor eljössz? Ha kell, én foglak titeket kibékíteni, de nem nézem el, hogy itt szenvedtek! Még ha most nekem kell majd szenvednem. – lehajtja a fejét és a földet bámulja.

- Majd találsz magadnak valaki mást. – megölelem. Fejét a vállamra hajtja, kezeivel a lapockámat simogatja. – Elmegyek, csak mond mikor lesz.

- Anyuddal megbeszélem, hogy hozzon el téged is, mert ő jönni fog. Aztán csípd ki magad. – kacsint rám és kimegy a szobámból. Hallom, ahogy anyával beszélgetnek, majd elmegy.

- 7-kor indulunk. – nyit be anyám. – Addig készülj el.

- Anya?

- Mond. – bejön és helyet foglal velem szembe az ágyon.

- Beszélnünk kell. Valamit nem mondtam el neked, de kérlek, ne akadj ki.

- Hallgatlak.

- Nos, múltkor belógtam a forgatásra. Te nagyban dolgoztál, ezért nem vettél észre engem. Amikor vége lett Zelo részének a forgatása, eljöttünk hozzánk és…

- Lefeküdtetek? – kérdezi tök higgadtan. Azt hittem üvöltözni fog velem, vagy durvább, de ezek szerint számított rá.

- Igen, és sajnálom.

- Ne sajnáld. Egyszer neked is túl kellett esned ezen, csak nem értem, miért nem mondtad meg előbb.

- Féltem.

- Gondoltam, de ne legyél már ilyen. Az anyád vagyok. Max ordítozok egy sort, de a végén úgyis meg kell békülnöm a helyzettel. Mellesleg érzetem, hogy volt köztetek valami. És most mit találtál ki, hogy el akarsz menni a fellépésre? – néz rám kíváncsian.

- Semmit. YoungJae azt mondta, hiányzom neki, és hogy biztos kibékülünk majd. Ha kell, ő fog benne segíteni.

- Én személy szerint jobban kedvelem YoungJaet, és tudom, hogy bejössz neki, de nem szólhatok bele, ez a te utad. Na, én megyek készülődni. Egy óra, és indulunk.

- Akkor én is. – kikelek az ágyból, keresek egy jó kis egybe részest, amit magamra húzok. A hajamat begöndörítem és halványan kisminkelem magam. Hogy feldobjam egyszerű ruhámat, egy csillogós magas sarkút húzok fel. Anya már kint várt a nappaliba, és amikor meglát, elámul.

- Gyönyörű vagy!

- Köszönöm. Te is. Akkor mehetünk?

- Igen. – lemegyünk a parkolóba és beindítja a motorokat. 

장 22.

Egy hete nem beszéltem senkivel. YoungJae az, aki szívemet próbálja nyugtatni. Őt minden este beengedem a szobámba, hogy pátyolgasson. Alig eszek, ennek hatására már bordáim is kilátszanak, de egy falatot se tudok letuszkolni. Szemeim már begyulladtak a sok sírástól. Minden este álomba sírom magam, hogy aztán reggel ráeszméljek, hogy ezt a napot is végig kell szenvednem nélküle.

- Csak egy falatot. – próbálja a számba nyomni YoungJae a zöldséges tésztát.

- Nem megy. – rázom a fejem.

- Borzalmasan nézel ki, és ilyet még egy lányra se mondtam, de bűzlesz. Alvós szagod van. – megrántom a vállam. – Mióta nem fürödtél?

- Pontosan egy hete.

- Megengedem neked a fürdővizet, addig egyél. – utasít. Bemegy a fürdőbe, és hallom a víz csobogását. Ránézek az ágyamon levő tálra. Kezembe veszem, megforgatom és megszagolom a tartalmát. Megéhezem. Megfogom az evőpálcikát és ügyetlenül összecsípem vele a tésztát, de az kicsúszik. Azt az egy szálat, ami rajta marad, bekapom. – Na várj, inkább segítek. – átveszi tőlem YoungJae a pálcikákat és a tálat, majd beletúr a tésztába és kivesz belőle egy jó nagy falatot. A számhoz emeli, én meg befalom az egészet. Hirtelen farkas éhes lettem. Az egész tál tésztát befaltam.

- YoungJae, kérlek, hozz még.

- Végre megjött az étvágyad. – örvendezik. – Azt hiszem, ilyen már nincsen több, de keresek valami mást. – Menj el fürödni. – kimegy. Nehezen felkelek az ágyból és először megszédülök. Lábaim remegnek, alig tudok rajtuk állni. Nem csoda, hisz az ágyból is alig keltem ki, csak ha pisilnom kellett. Bekóválygok a fürdőbe, levetem magamról a ruhákat és belevetem magam a forró vízbe. Ennyi idő után iszonyat jól esik, hogy nem a saját izzadságomban és könnyeimben fürdök, hanem tiszta vízben, amiben még finom illóolaj is van. Eljátszadozok a habokkal, a hajamat is bevizezem és megmosom. Kopognak az ajtón.

- Ki az? – ordítom ki.

- Én. – jön YoungJaetől a válasz. – Bejöhetek?

- Gyere. – benyit, kezében egy tál leves szerű valamivel. – Mi ez?

- Majd meglátod. – leül a kád szélére és egy kanállal mer a léből. A szám elé rakja és azonnal bekapom.

- Aaa… Ez forró. – mondom teli szájjal. – De finom. – mosolygok. Egy hét után először. Meglepődök magamon. Talán elkezdtem felejteni? Azt nem hiszem, mert ha rá gondolok, ugyanannyira fáj, mint eddig.

- Az a kedvenc kajám. Anya csinált ilyet mindig. Elég egyszerű elkészíteni és nem sok cucc kell hozzá, de nagyon ízletes. – bólogatok és mohón tátom a számat a következő falatért. YoungJae azonnal adja a következő kanállal, majd a következővel és a következővel. A végén már rosszul leszek, de azért az utolsó kanállal még benyomom.

- Köszönöm. – szélesre húzom a számat és felnézek YoungJaera. Ad egy puszit a homlokomra és leteszi a kezéből a tálat.

- Nincs mit.

- Megtanítod majd, hogy kell csinálni?

- Tudsz főzni?

- Nem igazán. Szóval még sose főztem. – vallom be.

- Vagy úgy. Akkor sem lesz nehéz. Majd megtanítom, de nekem lassan mennem kell.

- Hova?

- Fellépés. – húzza a száját és forgatja a szemét. – Kezdem unni. Olyan fárasztóak és utána van, hogy még egy interjút is le kell nyomnunk. Zelo már majdnem bealudt az egyiken. Mostanában nagyon el van kenődve. A hangja sem olyan, mint szokott. – ekkor ráeszmél kinek is mondja ezeket a dolgokat. – Jaj, ne haragudj, hogy ezt neked mondom. Elfelejtettem.

- Semmi. – lélegzek egy nagyot. – Majd beletörődöm egyszer.

- Biztos vagyok benne, hogy együtt fogtok ti még lenni.

- Én már nem vagyok benne olyan biztos. – elszomorodok.

- Na, nekem tényleg mennem kell. Légy szíves ma este ne sírj! És vigyázz magadra.

- Te is! – adok két puszit az arcára és kimegy a fürdőből. Lemosom magamról a tusfürdőt és megtörölközök. Felveszek egy kényelmes ruhát és visszadőlök az ágyba. Az ablakon besüt a nap, pont a fejemre, így egy kicsit napoztatom magam. Jól esik ez a meleg. A sok álmatlan éjszaka és az egy két óra alvás után végre jól lakottan álomba merülök. 

장 21.

- Jó reggelt kicsim. – köszönt anyám. – Öltözz, megyünk. – mufurc feje van. Tudom, hogy nem szívesen visz oda. Gyorsan bevágom a müzlit, megmosakszok és felöltözök.

- Készen vagyok. – mondom derűsen.

  Beszállunk a kocsiba és fél óra múlva már ott is vagyunk a TS Entertainment székházánál. – Légy óvatos. – intézi nekem szavait anya.

- Az leszek, nyugi. – bemegyünk a forgatásra. Zelo azonnal odarohan és felkap.

- Szia, édesem. – anya szúrós tekintettel néz ránk. Leesik Zelonak miért, ezért gyorsan letesz. – Elnézést. – hajol meg anyám előtt.

- Még hányszor nézzek el neked dolgokat. – rázza a fejét. – Na jól van kölyök, de ez az utolsó.

- Köszönöm. – újból meghajol.

- Na, tűnjetek a szemem elől. – kezével hesseget. Zelo megragadja a kezem és behúz a pihenő szobájukba. Nincs bent senki, ezért azonnal rám veti magát. Csókok ezreivel halmoz el. Neki nyom a falnak, lábaimnál fogva felemel. Alsó ajkait harapdálom, haját már kócosra túrtam.

- Gusztustalan. –rázza meg a fejét mögöttünk Gukie. Zelo azonnal elenged és zavartan eltávolodik tőlem.

- Bocsi Gukie Oppa. – megint meghajol. Bang erre csak rám fintorog, kivesz egy doboz kólát a hűtőből és kimegy.

- Mi baja van velem?

- Veled semmi. Az a baja, hogy csalódást okoztam neki azzal, hogy megszegem a szerződést. – leülünk a fotelre, de nem nézünk egymás szemébe. Csak arra tudok gondolni, hogy mégis csak hagynom kéne. Szép volt, jó volt, de ezzel csak neki teszek rosszat. Nem tudom visszatartani könnyeimet. Gyorsan letörlöm, de későn, mert Zelo észrevette. – Mi baj kicsim?

- Zelo – ránézek, szemeim telegyűlnek a könnyeimmel, ajkam megremeg – ezt inkább hagynunk kéne.

- Mert? – meglepődöttséget érzek hangján.

- Mert csak neked ártok ezzel. Befolyásollak a munkádban.

- Nem, ez nem igaz. – hitetlenkedik. – Nem! Ezt nem teheted velem! – mondja mérgesen. – Értsed meg Nicole, hogyha elhagysz, nekem csak rosszabb lesz! Sőt, neked is. – már szinte üvölti. Sose láttam még ilyennek. Megrémülök tőle. Ettől csak még jobban folynak a könnyeim. Idegességemben felállok és elindulok az ajtó felé. Kicsapom és kiszaladok a stúdióból. Zelo utolér és megragadja a csuklóm. Nekinyom erősen a falnak és megcsókol. Megpróbálok elhúzódni, de nem tudok.

- Hagyjál békén!! – elrúgom magamtól.

- Tudom, hogy szeretsz. – üvölti vissza.

- Igen, szeretlek! Ezért engedlek el.

- Ha szeretnél, nem okoznál nekem ekkora fájdalmat. – mondja még mindig mérgesen, de visszavett a hangerőből. Meg akarom ölelni, de erős maradok és elfutok. Nem szabad megtörnöm. Visszafordulok, hogy követ-e, de nem. Kiszaladok az épületből és hazáig meg sem állok. Nem várok, míg a lift lejön, hanem ledőlök egy lépcsőre és keservesen sírok.

- Ne sírj. – ül le mellém valaki. Olyan ismerős a hangja, de nem ismerem fel. Felnézek és YoungJae néz vissza rám.

- Hogy kerülsz ide? – kérdezem meglepődve.

- Követtelek. Gondoltam, kell egy kis lelki támasz. – átkarol. Nem tudom mi történt velem, mert ilyenkor automatikusan ellökném magamat a személytől, de hozzábújok. Olyan jól esik. – Na, ne sírj már. – simogatja a hátamat. – Mi volt?

- Megmondtam neki, hogy… - elcsuklik a hangom.

- Hogy?

- Hogy ez így nem mehet tovább. Csak csalódás volt mindenkinek a kettőnk közti kapcsolat. Bang is csalódott Zeloban, anyám bennem. – ránézek YoungJaere, aki csak megrázza a fejét. – Bang nem normális, ha ezért képes Zelora haragudni. Nyugodj meg.

- De ilyet még nem láttam. Zelo üvöltött velem. – visszaemlékezek arra a pillanatra és kiráz a hideg.

- Mert szeret. – kezdem megbánni, amit tettem. Most már mindegy. – Szereted őt?

- Hogyne szeretném? YoungJae, felmennénk? Valamit el kell mondanom neked. – segít felállni és felsétálunk a lépcsőkön. Benyitok a lakásba, és meglátom magam az előszobai tükörben. Szemeimet pirosra dörzsöltem, sminkem elmosódott. YoungJae leül a kanapéra én meg hozzábújok újból. Bűntudatom lett ez miatt, de nem érdekelt.

- Na, mondjad. – néz le rám.

- Tegnap lefeküdtem Zeloval. – újból elsírom magam. YoungJae megdermedt. Nem tud rá mit mondani, végül csak ezt tudja kinyögni: - Óh… Hát az nem semmi.

- Mindennél jobban szeretem. – ordítom bőgve. Beletemetem arcomat YoungJae ruhájába, úgy próbálok elbújni magam elől. Ugyanis én tehetek mindenről, egy szörnyeteg vagyok! 

장 20.

Most én kelek fel előbb. Még mindig Zelo karjai közt fekszek. Valahogy ki kéne másznom, hogy felöltözzek, de nincs szívem felébreszteni. Ránézek az órára, ami délután 6-ot mutat. Már csak 3 óránk maradt, amit együtt tölthetünk, de Zelonak akkor is ki kell pihennie magát. A legapróbb mozdulatokkal próbálom lehántolni magamról karjait, és amikor már sikerül az ágy szélére iszkolnom, hogy felálljak, felébred.

- Jó reggelt édesem. – nyújtózkodik.

- Nem akartalak felébreszteni. – nézek hátra. – Ne haragudj.

- Nem haragszom. Hova igyekszel?

- Felöltözni. Félek, hogy anya hazajön.

- Jaaa. Akkor nekem se ártana. – felpattan az ágyból. – Nem láttad az alsómat?

- Nem. Te vetted le. – magára csavarja a lepedőt.

- De te segítettél eltüntetni. – kuncog egyet.

- Haha. – erre már én is elnevetem magam. – Köszönöm. – odamegyek hozzá és átölelem.

- Mit?

- Ezt a csodás pillanatot.

- Nem, én köszönöm. – nyom egy puszit a homlokomra. – Segítesz megkeresni?

- Aj, igen. – megnézem az ágy alatt, feltúrom az egész ágyneműt, de sehol.

- Hova tűnt? – fordul felém.

- Nem tudom, de ez nagyon úgy néz ki, hogy nem mostanában lesz meg. Mindenhol megnézted?

- Igen. A földön, a szekrények körül, mindenhol, de tuti itt van az ágy körül. Máshol nem lehet.

- Nem tudnád most hanyagolni az alsó témát? Majd ha visszamész forgatásra, szerzel egyet. Ott úgy is van. Nem?

- De, biztos. Addig meg legyek egy szál gatyába?

- Hát, kénytelen leszel. Majd megkeresem. – odamegyek a komódhoz és kiveszek egy fehérnemű szettet. Felhúzom és keresek egy hosszú pólót, ami a fenekem alá ér.

- Iszonyat szexi vagy.

- Jajj, ugyan már! Először féltem is, hogy mit fogsz majd reagálni. – elszégyellem magam.

- Gyönyörű vagy. – annyira jól esnek szavai. És végre van valaki, akinek elhiszem, hogy szép vagyok. Nekidől az ágy háttámlájának én meg odamászok mellé és mellkasára hajtom fejem.

- Aludj itt.

- El kell mennem. Szerintem legközelebb holnap este aludhatok. – elneveti magát, de szerintem már kínjában csinálja.

- Olyan hihetetlen.

- De miért teszik ezt veletek? Mármint, értem, hogy siker miatt, de… Ez már túlzás. Főleg nálatok, hisz ti durva koreográfiát adtok elő, nem úgy, mint egyes amerikai énekesek, akik csak a feneküket billegetek a képernyő előtt. Sokkal több pihenőt érdemeltek, és erre még az amerikaiak a híresebbek! – felhorkanok. - Meg sem érdemlik. Több figyelmet kéne kapnotok.

- Akkor viszont végképp nem lenne megállás, de az a célunk, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet, ez egyértelmű. Én egy dolgot tudok, még pedig azt, hogy itt akarok melletted, lenni éjszaka.

- De el kell menned. – ökölbe szorítom kezem, markomban a pulcsijával és belefúrom fejemet meleg mellkasába. – Nem akarom, de… menjél! – eszembe jut, mit is mondott Gukie.

Eljön a 9 óra, amikor is búcsút veszünk egymástól.

- Holnap reggel? – kérdezi mosolyogva.

- Igen, akkor majd bevisz anya. Nagyon vigyázz magadra, szeretlek. – nyomok egy csókot forró ajkára. Int egyet még a folyosón és belép a liftbe. Még bámulom hűlt helyét egy darabig, majd becsukom az ajtót. Visszamegyek a szobámba és leírok mindent részletesen a naplómba. Már 8-9 oldalt írtam, mikor úgy éreztem, hogy nem bírok már egy szóval se többet írni, mert leszakad a csuklóm. Visszaolvasom, miket írtam még anno akkor, amikor még Londonban éltem. Teljesen belemerülök az olvasásba. Felnézek az órára, ami 11-et mutat. Ásítok egy nagyot, ezért úgy döntök, felhúzom a pizsim és elmegyek aludni. De amikor lefekszek, nem jön álom a szememre. Perverz gondolataim támadnak és átélem bennük azt, ami nemrég történt velem. Megint megkívántam Zelot. Vajon elmondja a srácoknak, hogy mi történt? És ő élvezte? Ideges leszek, mert rájövök, hogy én szerintem borzalmas voltam, és mi van akkor, ha Zelonak mégsem voltam elég jó… A sok gondolkodásba még jobban kimerültem, ezért megpróbálok elaludni újból. Végre sikeresen. 

ÚJ FICI ^^

ELKEZDTEM ÍRNI MÉG EGY FANFICET :D Persze ezt is befejezem, de közben erre is kirakom az új fejezeteket *.* EXO-s és Chanyeol illetve Kai van főszerepben ^^ http://phoenixcanteleport.blogspot.com/ remélem ez is tetszik majd ^^

NAGYON FONTOS!!!!

MINDEN KEDVES OLVASÓM FIGYELMÉT FELHÍVNÁM ARRA, HOGY AZ EXO FELKERÜLT ERRE A LISTÁRA!!! KÉRLEK ENGEDÉLYEZZÉTEK AZ ALKALMAZÁST ÉS LÁJKOLJÁTOK ŐKET, HOGY LEGALÁBB ELÉRJÜK AZT, HOGY ÉSZREVEGYÉK ŐKET ^^ DE NAGYON SZERETNÉNK, HOGY JÖJJENEK KONCIRA :DDD ELŐRE IS KÖSZI <3 http://www.facebook.com/Ticket.Express.Eventim?sk=app_353869661337217

Ui.: Mellesleg szavazzatok a Bigbang-re is!!! Sőt, inkább rájuk,mert ők a 2.-ak *-*-*-* A lényeg, hogy KPOP-os banda nyerjen!!! Személy szerint mindegyikre szavaztam :3 

장 19. +18

- Ajh, végre itthon. – ledőlök az ágyamra. Zelo szinte összerogyik a fáradtságtól. Mellém vetődik és már be is csukja a szemeit. Figyelem, ahogy egyenletesen szuszog és egy kis mosolyt vélek felfedezni, amikor lassan simogatom hajtövét. Az ölembe rakok egy párnát és rá Zelo fejét. Homlokára nyomok egy csókot, de ő alszik tovább. Azóta a csók óta kívánom újból édes ajkát, és kívánom az egész testét, azt az érzést, amit még elképzelni sem tudok, hogy milyen, de akarom. Meg akarom tudni milyen.

 Szépen lassan kiveszem lábaimat a párna alól és Zelo mellé mászok. Fordul egyet és átkarol. Nyomok egy puszit a szájára, amitől végre kinyitja szemeit. Kicsit önző vagyok, hisz hulla fáradt, pihennie kéne, de egyszerűen nem bírom tovább! Most akarom. – Akarlak. – suttogom fülébe érzékien. Erre csak szélesre húzza száját és még szorosabban magához ölel. Kikerülök erős szorításából és újból belenézek csillogó fekete szemeibe.

- Én is. – suttogja fülembe. Összeforrnak ajkaink. Hasamban újból a lepkék csiklandozását érzem, lábaim remegnek és a lábam közt bizsegést érzek. Zelo elkezd vetkőztetni, így én sem várok tovább, levetem pulcsiját, pólóját. Rajtam már csak fehérnemű maradt, Zelon is egy alsónadrág. Mellkasomat, nyakamat csókolgatja, amitől teljesen elvesztem a fejem. Ekkor benyúl bal kezével a bugyimba és egyik ujjával körözni kezd nyílásomban. Egyre hátrább halad, amikor eléri a lyukat, amibe először alig, de beledugja ujja hegyét. Mélyebbre hatol, már szinte fent van teljesen. Ekkor nem bírom tovább, felordítok. – Jól vagy? – forró leheletét arcomba fúja.

- Igen. Zelo, kérlek… - kiveszi ujját és letolja rólam a felesleges ruhadarabokat. Végül magáról is leszedi. Rám mászik, belenéz a szemembe, várva a varázsszóra. - Mehet. – becsukom a szemem, és várom, mi történik. Érzem magamban merev férfiasságát, amit egyre beljebb nyom. Nem tudok megszólalni, annyira fáj. Tátott szájjal fekszek és levegőért kapkodok. Zelo újból rácuppan számra, hogy terelje a figyelmet a fájdalomról. Ez be is válik, ugyanis a fájdalom gyengül egy pillanatra, de csak addig, ameddig Zelo átszakítja a hártyám. Enyhe nyomást érzek, de mintha elvágták volna az eddigi rossz érzéseket. – Zelo! – nyögöm. Felnéz rám melleim közül. – Zelo!

- Fáj? – kérdezi megrémülve. Most nézem, hogy ki van izzadva már most. Teljes erejével rám koncentrál, pedig legszívesebben biztos vagyok benne, hogy aludna.

- Gyorsíts. – A tempó azonnal érezhetővé válik. Testünk egyszerre hullámzik. Zelo ajkai visszatérnek az enyémre és akkor elélvezünk. A vér lüktet az ereimben, érzem odalent a belém áramló anyagot. Mámoros érzés. Úgy érzem, a föld fölött repkedek, mintha… A mennyországba kerültem volna. Zelo ugyanígy érezhet, ugyanis amikor ránézek, ugyanaz a kifejezés ül ki az arcára, mint az enyémre. Halkan, de ő is nyögdécsel párat az utolsó lökéseknél és leszáll rólam. – Szeretlek. – adok egy puszit az arcára.

- Én még jobban. – magához húz. Nyomok még egy puszit a mellkasára is és álomba merülünk mindketten. 

장 18.

- Itt vagy? – hesseget a szemem előtt kezével.

- Ahham. – bólogatok. Ráeszmélek, hogy mi van és megrázom fejem. – Bocsi. – én is iszok, hogy gondolataimat le tudjam hűteni. Miért ilyen helyes az összes?

- Csak nem hiányolod Zelot? – mosolyog rám HimChan.

- De, ami azt illeti, hiányolom. Mikor lesz kész amúgy a klip?

- Háát… Talán holnap be tudjuk fejezni, de a forgatás már ma, vagyis reméljük. De ez a tánc, nagyon ütős lett. Mindenem fáj. – mondja JongUp. Megmutatja a hasán és a lábán a sérüléseket és zúzódásokat.

- Uh… És mi van a kezeddel YoungJae? – fordulok felé.

- Semmi. Leszedték a kötést a forgatásig, de nem értem, mert utána már fellépések lesznek és ugyanezt kell majd eltáncolnunk. Nem lesz nagyon pihenőnk, és így sose fog meggyógyulni. Hiába mondom, hogy nem fáj, de azért na… Nem kellemes érzés.

- Elhiszem. Ki találta ki a koreot?

- Én és Zelo. – emeli fel a kezét JongUp. – Gukie érdeme a dalszöveg.

- Már akarom látni és hallani!

- Nyugi, majd holnap megnézzük együtt. Tényleg, hogy jutsz haza? – kérdezi Brain.

- Fogok egy taxit majd, de még ráérek. Vagy mikor végez anyám?

- Nem tudom, de megkérdezhetem. – mondja HimChan, azzal kimegy a szobából. Pár perc múlva újra benyitnak, de nem HimChan tér vissza, hanem Gukie jön be.

- Szia. – rám se néz. Mérgesnek tűnik, amitől egy kicsit be paráztam.

- Szia. Figyelj, Bang…

- Neked csak Oppa. – böki vissza.

- Hm? – nézek rá érthetetlenül. – Az mit jelent?

- Fiatalabb lány így szólítja meg az idősebb férfit. – mondja YoungJae tudálékosan.

- Áhh… Akkor Bang Oppa, nem Zelo hibája…

- Ezt inkább beszéljük meg négyszemközt. – vág közbe. Gukie kinyitja az ajtót és mutatja, hogy menjek ki. –Gukie Oppa, én, szóval… anyám nem tudja, hogy itt vagyok. – becsapja az ajtót és benyit egy másik helyiségbe. Fel se tünt, hogy van itt még egy ajtó. Beenged előre, majd jön ő is. Elég szűkösen vagyunk. Kulcsra zár minket és felém fordul.

- Ne forduljon elő még egyszer ez.

- Nem fog, ígérem.

- Ajánlom is, mert különben kénytelen leszek elválasztani titeket egymástól.

- Oké és még egyszer elnézést. – meghajolok, amennyire csak engedi a tér.

- Ugye nem rontottad meg Zelot?

- Nem, dehogyis! Csak filmet néztünk és elaludtunk rajta. Ennyi volt.

- Oké, hiszek neked.

- Mellesleg magán dolog. Elvileg nem lenne beleszólásod, hogy Zelo kivel fekszik le és kivel nem. – nem tud mit mondani. Tudja, hogy igazam van, mégis keresi magában a kifogásokat, de nem talál. Ezzel végre elértem, amit akartam. Kinyitja az ajtót és kienged. Ő egyenesen kimegy a pihenő szobából.

- Szia édesem. – ölel meg Zelo.

- Szia. Na, végre, hogy készen vagy. Nagyon ki vagy izzadva.

- Ne csodálkozz. Majdnem 2 órán át az én részemet vették. Viszont most kaptam pihenőt majdnem este 9-ig, szóval oda megyünk, ahova csak akarod. – lelkesedik fel. HimChan megköszörüli torkát. – Ja, persze. A szerződés…

- Semmi baj. Majd elleszünk. Nem fontos az, hogy elmenjünk valahova. – elmosolyodok, hogy ő is lássa, nem probléma ez nekem. Bár szívem mélyén elátkozom ezt a szerződést.

- Induljunk. – megfogja a kezem, és már épp elindulna, de visszarántom. – Na, mi van?

- Először mérd fel a terepet, nehogy anyám észrevegyen, mert nekem annyi. – kihajol az ajtón.

 - Mehetünk, nyugi. Nincs itt. – felrakom a kapucnim és szedem a lábaimat a fekete függönyig, ahol aztán újból megállok. – Innen már csak a rajongókat kell kikerülni. Amikor jöttél, láttál valakiket?

- Nem, nem igazán.

- Akkor elbújtak. Várj egy percet. – otthagy a függöny mögött. Nem sokat kellett rá várnom. Egy másik felszerelés volt rajta. Teljesen hétköznapi. – Most már mehetünk. – ő is felrakja fejére a kapucnit, de szerintem ezzel csak még jobban felkeltjük magunkra kint a figyelmet, ugyanis 30 fokban nem sok ember szaladgál pulcsiba. Természetesen kisétálunk az épületből, de a rajongók így is elkezdenek minket követni. – Szaladj! – ordítja nekem Zelo. Elengedem a kezét, mert úgy gyorsabb vagyok, de így is lehagyott egy kicsivel. Hirtelen egy éles kanyart vesz, én meg nem kapcsolok. Beránt a sikátorba. Nem látom, hogy merre megyünk, mert a kapucni teljesen eltakarja az arcomat, csak azt érzem, hogy mindkét oldalról súrolja a karjaimat a fal. Már szúr az oldalam, pedig nem nagy távot futottunk. Zelo megtorpan, én meg egyenesen belé megyek. Az orrom nagyon el kezd sajogni. – Megvagy? – felemeli az államnál fogva a fejem, hogy megnézze az orromat.

- Igen, csak egy kicsit fáj, de megvagyok. – hallom a lányok sikoltozását. Újból megragadja csuklómat Zelo és beránt a kuka mögé. Mind a ketten leguggolunk, ügyelve arra, nehogy kilógjon valamilyen testrészünk a kuka mögül. – Oké, nekem ennyi izgalom mára bőven elég volt. Már értem, hogy anyám mire értette, amikor azt mondta, veszélyes elmennem a munkahelyére. Most már haza mehetnénk.

karikák és egész testében remeg. Úgy néz ki, mint aki bármelyik pillanatban összeeshet. Már a lábai sem bírják tovább a guggolást, inkább a falnak nekidőlve leül a földre. Kezemet a vállára helyezem és farkasszemet nézek vele. – Pihenned kéne.

- Adj egy csókot, és erőre kapok. Utána mehetünk, ígérem.

- Nem mész innen sehova. Inkább hívok ide valakit. – ekkor leesik, hogy anyát nem hívhatom, mert akkor megtudja, hogy itt jártam. A fiúk pedig ugyanolyan veszélybe kerülnének, mint Zelo, így magamra maradtam. – Oké, benne vagyok. – erősen hozzányomom számat az övéhez. Utat adok nyelvének is. Egyre mélyebbre hatol vele, amitől elkalandoznak gondolataim, de inkább megállok, mert már nem bírom tovább, hogy csak gondolatban kell lejátszanom ezt a menetet. Megkívántam. – Gyere, menjünk. – felsegítem. Nem mondom, nehezen állt fel, de a menés még nehezebb volt számára. Minden energiája elhagyta. Megsajnáltam. Kimentünk a sikátorból és fogtunk egy taxit. 

장 17.

Visszaszaladok abba az utcába, ahol anya állt meg. Megpillantom, ahogy bemegy a stúdióba. Követem.

- Elnézést, maga hova tart? – állít meg egy nagydarab férfi.

- Hát jöttem, benézni a B.A.P. forgatásra.

- Kétlem, hogy magának lenne ide belépője. Most azonnal távozzon, vagy különben én magam dobom ki innen.

- Itt dolgozik az anyám. Ő a B.A.P menedzsere.

- Higgyem is el egy ilyen jött-ment lánynak? Na ne nevetessen, kérem. Még egyszer mondom, hogy távozzon. – nem várok tovább, sarkon fordulok és kimegyek. Valahogy akkor is be kell jutnom! Az automatikusan nyíló ajtón át figyelem az épületet. Talán, ha valahogy sikerülne kicseleznem. Azt már tudom, hogy azon a folyosón van a forgatás, amelyikre betévedtem. Már csak azt kell tudnom, hogy pontosan melyik az a terem. Úgy döntök, bemegyek, meghúzom magam egy helyen, ahol nem lát senki és megvárom a megfelelő pillanatot, amikor nem figyel oda az a debla őr. Belépek és megkeresem újból azt a folyosót. Nem volt nehéz. Meglátok két ital automatát, ami közé simán beférek. Csak imádkozni tudok, hogy nehogy megszomjazzon ez a faszi. Van egy kis rés a fal és az automata között, ahonnan tökéletesen látom őt. Nem mozdul, sziklaszilárdan áll ott, várva az olyan védtelen lányokra, mint én. Egyszer csak ki kell mennie wc-re. Mákomra ez a dolog egy fél órán belül be is igazolódik. Bemegy egy ajtón, és akkor felszabadul előttem a folyosó. Amilyen gyorsan csak tudok, kikecmergek a lyukból és amilyen sebesen csak tudok, elkezdek futni. Benyitok az első ajtón, de az valami táncterem szerűség lehet, a második sem az, amit keresek. Ekkor megpillantok az egyik ajtón, egy fényes táblát. Egy nyuszi fej van rajta és alatta ez a szöveg ált: „B.A.P – Power” . Tehát ez lesz az új számuk címe. Ütősnek hangzik. Léptek zaját hallom, ezért benyitok az ajtón és azzal a hevességgel be is csukom. Elég sötét van bent. Egy fekete függöny vesz körül. Bedugom a fejem, hogy lássam, mi folyik odabent. Egy őrt se látok, csak mindenhol sürgő-forgó embereket, a kamerament, anyut, és Youngjae-t, aki alig pár méterre állt tőlem teljesen egyedül. Elkezdek pisszegni, amire felfigyel.

- Szia Nicole. – suttogja. – Hát te?

- Hosszú. – bejön a függöny mögé.

- Épp most veszik Zelo részét.

- Kár, pedig hozzá jöttem.

- Veszélyes neked errefelé lófrálni, mit keresel itt?

- Követtem anyámat taxival, kicseleztem nagy nehezen az őrt és most itt vagyok.

- Szóval senki se tudja.

- A-a.

- Gyere, átviszlek egy biztonságosabb helyre. – bök a fejével kifelé. Követem. Egy kis szobába lép be. – Itt szoktunk pihenni, bár nem sok időnk van rá. – látom rajta, hogy agyon van hajtva. Karikásak a szemei, álmos.

- Sajnálom. Szörnyű, hogy ezt csinálják veletek.

- Muszáj. Mi akartuk ezt, hát most megkaptuk.

- Gondolom nem erre számítottatok.

- Hát, nem pont erre, de hasonlóra. Gondoltuk, hogy nem lesz az élet fenékig tejfel. Mellesleg Bang már régebb óta benne van a szakmában. Ő tudta, hogy mi fog ránk várni. – leülök a kanapéra. Kivesz a hűtőből két dobozos kólát és az egyiket a kezembe nyomja. Ő is leül mellém.

- Köszi. – belekortyolok egy jó nagyot.

- Tegnap este mi volt? Mármint Zelo eléggé elkésett. Gukie kurvára ki volt rá akadva.

- Ja, semmi. Bealudtunk film közben.

- Ja, értem.

- Tök jó lett a hajad. Tiszta anime feeling.

- Tényleg? Nekem is bejön, csak ne lenne ennyire kemény a sok zselétől. Beletúrni se lehet.

- Durva. Megfoghatom?

- Persze. – bele akarok túrni, úgy, ahogy Zeloéba, de képtelenség. – Bazzmeg, ez durva. Ki tudod belőle mosni ezt a sok szart, amit rátettek?

- Biztos, különben nem tudnék aludni se normálisan. – elnevetem magam.

- Mi ennyire vicces?

- Semmi, semmi. – legyintek. – Ugye anyu nem szokott ide bejönni.

- Nem tudom. Elvileg ide csak mi jöhetünk be. Ha mennünk kell, csak bekopognak. Remélem tényleg érvényes az a dolog, mert nem akarom, hogy lebukjál.

- Elhiszed, hogy én se szeretném. – bejön az ajtón HimChan is.

- Hát te? – kérdezi meglepetten.

- Belógtam. Erről jut eszembe, nem ártana új őrt szereznetek. Ha én bejutottam, akkor a rajongók is be tudnak.

- Majd intézkedünk. – így HimChan.

- Készen van már Zelo? Lassan egy órája az ő jelenetét veszik. – mondja YoungJae az órára nézve.

- Még nincs. Ez a gyagyás folyton elneveti magát valamin. De szerintem már nincs sok hátra. Utána JongUp jön. Aztán én és te.

- Úristen! Nem hiszem el, hogy, hogy lehet valaki ennyire… Ne haragudj Nicole. – kezével megsimogatja combomat, ami meglepett. NAGYON meglepett. Nem nézek rá, mert elvörösödtem. Most a legkevésbé se kellett ez nekem. Lenyugtatom magam és újból ránézek a többiekre. Ekkor benyit JongUp is.

- Hali. – köszönök neki oda.

- Annyeong. Mi járatban? Anyud hozott? Mert nem említette.

- Viccelsz? Ha rajta múlna, akkor még mindig otthon kuksolnék egyedül az ágyamon és meredten figyelném szobám egyik sarkát. Amilyen dizájnos az a lakás, dög unalom benne élni. Semmi érdekes dolog nincs ott a gardróbomon kívül. – erre mindannyian elröhögik magukat. JongUp is kivesz egy kólát és belekortyol. Nem hiszem el, mennyire jó teste van. Elbambulok, amire YoungJae emlékeztet.

장 16.

- ÚRISTEN! Zelo! Neked rózsaszín a hajad!!!

- Vártam már, hogy mikor veszed észre. Ez az új stílusom. Hogy tetszik?

- Hát… elsőre elég… meglepő.

- Szóval nem jön be? – lebiggyeszti alsó ajkát. Olyan mintha egy kisgyerek lenne. Nem tudok ellenállni neki.

- Dehogynem! Én egy szóval sem mondtam, hogy nem tetszik. A többiek milyenek lettek?

- Öhm… HimChan fekete, JongUp barna, YongGuk lilás-fekete, DaeHyun zöld, de nekem inkább ilyen barnás szőkére emlékeztet, és YoungJae maradt szőke, csak fel lett nyírva egyik oldalt a haja. – nagyon fura. Nem is értem, hogy eddig, hogy nem tűnt fel ez a hajszín. Lehajtom fejem, nem merek ránézni Zelora. De miért? Én sem értem.

- Jól vagy?

- Nem igazán. – hazudom. Újból ad egy csókot, amitől kicsit megjön a kedvem. Egymással szembe térdelünk az ágyon. Teljesen magához húz és beleültet az ölébe. Csókolgat, combomat simogatja és egyre jön feljebb. Eléri a pólóm szárát, amit feljebb csúsztat a kezével. Megállítom. – Zelo, Én, ezt még nem igazán akarom.

- Bocsánat. Igazából én se, csak… - belepirul. Ajj… miért ilyen ellenállhatatlan? Mutatóujjam a szája elé rakom, hogy nem kell folytatnia, tudom, mit akar mondani.

- Van kedved filmezni?

- Aha. – hátrakúszik az ágyon, berakok egy filmet és odabújok hozzá. Végig se nézzük a filmet, mert a felénél elbóbiskoltunk.

Halkan szólongat egy kellemes hang, közben karomat simogatja.

- Hm? Mi az? – fordulok a hang felé. Lassan kinyitom a szememet is.

- Már 10 óra van. Nem fogsz tudni visszaaludni, én meg már lekéstem a forgatás elejét. – pattan ki mellőlem és felhúzza dzsekijét, cipőjét.

- Ne menj. – fogom meg csuklóját. Szemembe néz, látom, hogy szíve mélyén ő is itt akarna maradni, de nem teheti.

- Muszáj. Gukie már 6x-szor hívott. Szeretlek. – nyom egy puszit az arcomra és elmegy. Semmihez nem volt kedvem, ezért visszaaludtam.

Mivel nem nagyon voltam álmos, már hajnalban fent voltam. Kimentem, hogy reggelit készítsek magamnak. Meglepődök, amikor meglátom anyut a konyhában, szerintem sose volt fent még ilyen korán.

- Mit keresel itt? – kérdezem.

- Itt lakom. Mellesleg jó reggelt.

- Neked is.

- Amúgy, ha az érdekel , miért vagyok fent ilyen korán, akkor azért, mert fél óra múlva bent kell lennem.

- Mehetek?

- Nem.

- De miért? Láb alatt lennék?

- Nem, vagyis… Igen. Holnap eljöhetsz. Akkor már nem lesz felvétel, meg semmi, csak a videót vágják, effektek stb.

- Nagyon izgalmas. – megsértődöm, mint mindig. Kiveszek tejet, csinálok magamnak kakaót és a kanapén elkortyolgatom. Miután ezzel végeztem felöltöztem, és kicsit kisminkeltem magam. Megvan mára a tervem.

- Indulok, kicsim! Majd jövök. – csukja be maga mögött az ajtót anyu. Várok egy percet és utána én is elindulok. Beszállok a liftbe. Mikor megérkezek a földszintre, gyorsan kiosonok és megvárom, míg anya kimegy a bejáratin.Kiszaladok és akkor meglátom, hogy beszáll a kocsijába. Szerencsémre ott ált egy taxis. Bepattanok és gyors elmagyarázom, vagyis mutogatom neki, hogy kövesse azt az autót. Esze ágában se volt. Ekkor leesik mire megy ki a játék, ezért előveszek a táskámból egy 10000 von értékű bankjegyet és a kezébe nyomom. Fogalmam sincs, mennyi ez fontba, de nagyon remélem, hogy nem túl ok. Elfogadja, és teljesíti kívánságomat. Elindulunk anyu kocsija nyomában. Elkezdek izgulni, mikor a két kocsi közé beáll egy másik autó. Félek, hogy elveszítjük, és akkor mindhiába követtük eddig. Anyu áthajt egy útkereszteződésen, de a lámpa épp sárgára vált. A sofőr lenyomja a féket, én meg elkezdek vele ordítani, hogy taposson bele a gázba.

- Megörültél!!! – ordít vissza angolul.

- Menjen már! – beletapos és áthajtunk a piroson.

- Ezért kisasszony, még kapni fog. – fordul hátra, miután újból anya mögött robogtunk.

- Mit? Maga csak koncentráljon az útra. Nem hiába fizetem. – bunkózok.

- Kérem, fejezze be a flegmázást, mert megtehetem, hogy leállítom a járművet. Egyelőre én ülök a volán mögött. – erre nem tudok mit mondani, ezért kussba maradok az út további részében. Anyu végre megáll egy épület előtt, én meg megkérem a sofőrt, hogy menjen egy utcával arrébb.

- Köszönöm. – kiszállok és meghajolok. A sofőr lenézően biccent egyet fejével és elhajt. 

장 15.

Odarohanok, de csak anya jön be, amitől kicsit csalódott leszek.

- Na? – kérdezem ölbe tett kezekkel.

- Jó volt, nagyon ügyesek voltak!

- Zelo, hol van?

- Még bent kellett maradniuk egy kicsit, de nyugi, megkérdezte, hogy átjöhet-e este.

- És mit mondtál? – várom izgatottan.

- Azt, hogy jöjjön. Mást nagyon nem is mondhattam volna neki. Megegyeztünk.

- Köszönöm. – szorítom meg erősen, aminek örül.

- Szívesen, csak ne csináljatok semmi olyat.

- Dehogyis!!! Eszem ágában sincs. Sőt, szerintem Zelo sem akarja.

- Kislányom, a fiúk mindig azt akarják, de ebbe most nem megyek bele.

- Nem is akarom, hogy belemenjél. Na, gyors lezuhanyozok. – sietek be a fürdőszobámba. Levetem a ruháimat és a zuhany alá vetem magam. Hajamat is alaposan bevizezem és teszek rá sampont. Leöblítem magamról a különböző tusfürdőket, meg egyebeket és magamra terítek egy törcsit. Bár még egy kicsit vizes vagyok, úgy döntöm nem törlöm le magamról, hanem kimegyek és behozok inkább magamnak valami ruhát.

- Annyeong! – int nekem Zelo, aki éppen az ágyam szélén ül. – Valaki nagyon lazán van ma.

- Hát, nem számítottam rád. – nagyon elpirultam. Még a fülem is égett. Szorosan magamhoz szorítottam a törülközőt, nehogy lecsússzon. Zelo feláll és közelebb jön hozzám. Megsimogatja karomat, amitől teljesen kiráz a hideg.

- Szeretlek. – közbe szemével az enyémet fürkészi.

- Én is. – ölelem meg szorosan. Viszont a törcsiről teljesen megfeledkeztem, így konkrétan nem tartja semmi, csak a mellkasom, ami hozzányomódik Zelo testéhez. – Kérlek, ne engedj el.

- Mert? – emeli fel az egyik szemöldökét.

- Kérlek, ne legyél szemét! Zelo! Ha meg mered tenni…  - Egy csókot akar nyomni a számra, de mire észbe kapok, elhúzódik tőlem. De szerencsére, sikerül elkapnom és magamra terítenem gyorsan. – Most nagyon megváglak. – nézek rá mérgesen. – Iszonyat nagyot fogsz kapni. – Elkezdem kergetni. Felmászik az ágyra, leugrik onnan, én meg követem. Végül bemegy a fürdőbe, és becsapja maga után az ajtót. – Most aztán onnan nem fogsz kijönni egyhamar. – előveszek egy bugyit a szekrényből és felhúzom. Már teljesen felöltöztem, mire Zelo ki merészkedik a fürdőből. Újból átölel hevesen, én meg teljes erőmből ütögetem ököllel. Mintha meg se érezné ütésemet. Felkap és ledob az ágyra. Fölém tornyosul és megcsókol.

- Hiányoztál. – suttogja fülembe.

- Te is nekem, te disznó. – nevetek bele az arcába.

- Én itt kedveskedek neked, erre meg ledisznózol?

- Miért? Az vagy. Még jó, hogy gyorsak voltak a reflexeim, mert ha nem…

- Akkor? – kacérkodik. Megint közelít felém. Lassan átdugja nyelvét keresve az enyémet. Először gyengéd, lassú mozdulatokkal csiklandozza nyelvem, aztán érzem rajta, hogy egyre gyorsabb, durvább mozdulatokat tesz. Beletúrok halványrózsaszín hajába… Hogy milyen hajába? 

장 14.

Már úgy döntök, visszafordulok, csak egy kurva nagy baj van. Nem tudom, honnan jöttem. Kavarogtam, mint gólya fos a levegőben, de nem figyeltem, merre megyek, csak mentem. Nekicsapódok valakinek.

- Hé, figyelj oda jobban. – néz rám mogorván a férfi. Kezét kinyújtja, hogy felsegítsen a földről.

- Ne haragudj, de lövésem sincs, hol vagyok.

- Áh, értem. Segíthetek esetleg? – néz bele a szemembe. Nálam jóval idősebb, de nem rossz pasi, de nem az esetem. – A nevem Kim Youngwoon. – meghajol.

- Nicole Goode. – én is ugyanígy teszek. – És azt hiszem, tudsz segíteni. Ugyan az utca nevét nem tudom, de tudom, hogy egy park van mellette és egy 30 emeletesbe lakunk.

- Ez nem túl sok. Kábé minden háztömbben van egy ilyen.

- Pedig ennél többet nem tudok.

- Esetleg hívd fel a szüleidet.

- Anyám elfoglalt. Ja, amúgy még azt is tudom, hogy van egy piacszerű cucc mellettünk. És várj! Most valami beugrott még. Tudsz adni egy papírt?

- Igen, azt hiszem van a zsebembe egy fecni. Toll is kell?

- Hogyne. – előveszi a fecnit és a tollat. Átveszem tőle és az egyik falhoz odanyomom a papírt, hogy tudjak rá rajzolni. Bár nem értem ezeket a jeleket, az emeletes házunk neve teljesen beleégett az agyamba. Akárhányszor láttam, mindig sokáig bámultam a furcsa jeleket. Megpróbálom pontosan ábrázolni őket, hátha elszúrok valamit, és értelmetlen lesz Kimnek a szöveg. Átadom neki, de ő csak egy pillantást vesz rá.

- Gyere, ez tudom, hol van. – elindulok utána. Út közben nem nagyon beszélünk, esetleg egy-egy dolgot szóbahozunk, de elég szótlan típus. Ezt egyből levágtam.

- Ez az. – mutatok rá az épületre. – Nagyon köszönöm.

- Nincs mit. – mondja. Egyszer csak egy egész hadseregnyi lány szalad felénk.

- Kik ezek? – kérdezem, mert látom Kimen, hogy keresi a kijutat, amerre elmenekülhet.

- A Super Junior tagja vagyok. – ordítja utánam futva. A lánysereg utánamegy, én meg ottmaradok a ház bejárata előtt. Sokkhatásként ért ez a tömeg és még most sem értem igazán, kik voltak ezek. Mi az a Super Junior? Annyi kérdés kavarog bennem, hogy lassan szétrobban a fejem. A legnagyobb baj, hogy ezekre a kérdésekre nem nagyon kapok választ. Így teljesen üres maradok. El kéne kezdenem tanulni a koreai nyelvet, mert ha tényleg itt fogok élni, nem lesz egyszerű az életem.

Felmegyek a lifttel és benyitok a lakásba. Szerencsére nincs otthon senki, ezért inkább nem is említem senkinek az incidenst. Jobb, ha nem tudják. Talán Zelonak elmondom, mert érdekel ez a Super Junior, és ő talán tud valamit. Bekapcsolom a tv-t, de 5 percnél tovább nem is nézem, úgyse értem, miről zagyválnak benne. Ebben a tetves országba semmit se tudok csinálni? Dög unalom! Ránézek az órára, ami már délután 2-őt mutat. Jól elment az idő és én még egy falatot se ettem. Kimegyek a konyhába, hogy csináljak valamit, de ezeknek az ételeknek a háromnegyedét nem ismerem. Kinyitok egy szekrényt, amiben találok müzlit, így maradok a régi, jól bevált tejbe áztatott müzlinél. Gyorsan magamba döntöm, mert nem igazán ízlik, de muszáj valamit ennem. Hiába, még mindig éhes vagyok. Átnézem a hűtőt még egyszer, végül a mélyhűtőben találok fagyit. Megeszem a kis bödön negyedét és visszarakom. Mikor elindultam a szobám felé, hallom, hogy nyílik az ajtó. 

장 13.

- Most őszintén, hova öltöztél ki így? Mész valahova?
- Nem, csak ilyen kedvem volt. Baj?
- Nem, csak a végén még azt hiszem, hogy valamelyikkőjüknek akarsz tetszeni. 
- Igen. Neked. – bújok hozzá. – Amúgy mit kerestek itt?
- Jöttünk aláírni a szerződét, amit máris egy pontban megszegtem. 
- Tegyünk úgy, mintha az a szabály nem is létezne. – kacsintok rá. Megfogom a kezét és mi is csatlakozunk a többiekhez. A fiuk és anya is kanapén foglaltak helyet. Nagyban beszélgetnek valószínűleg a szerződésről. 
- Szia, édesem. – néz rám anya. – Fiuk, ő itt Nicole! – meghajolok.  - Nicole, ő itt – mutat rá egy vastag szájú csávóra – DaeHyun. Aztán HimChan, JongUp, YoungJae és Yong Guk a leader. – ők is felállnak és meghajolnak. Leülök Zelo és anya közé. – Na, szóval. Ott tartottam, hogy a szerződés 4 évre szól. Ha továbbra is engem akartok, meg kell majd hosszabbítani, de ez még a jövő zenéje. Szerintem térjünk a lényegre. Itt kéne aláírnotok mindannyiótoknak. – mutat a papírra. Először Yong Guk kezébe adja a tollat és a papírt, aki; miután aláírta; továbbadja YoungJaenek. Körbemegy, míg vissza nem kerül anyuhoz. – Na, ezzel megvolnánk! Már várom a forgatást, nagyon.
- Öhm… Van egy kis problémánk. YoungJae tegnap este edzésen megsérült. 1 hétig minimum nem táncolhat és a kötés is jó kérdés, meddig marad rajta. Halasztani nem szeretnénk!
- Nem is fogunk. Elintézem, nyugi. Ma mi lesz az első állomás? – kérdezi anya.
- A fodrász, aztán fotózás. – mondja Jong Up. – És ki tudja, elvileg ma kezdtük volna el a videoklip forgatását, de Brain sérülése miatt nem hiszem, hogy képesek vagyunk. Holnap már talán.
- Bocsáss meg, de ki az a Brain? – fordul Jong Uphoz értetlenül anyu. 
- Hát YoungJae.
- Nem is fáj a kezem srácok. Nem értem, mit izéltek itt, meg tudom csinálni. 
- Ne viccelj, nem szabad megerőltetned.
- De nem fáj! Értsétek már meg. Menni  fog, csak csináljuk már.
- Ahogy érzed. – mondja Gukie.  
- Na, gyerekek, akkor irány a stúdió. – ál fel anya lelkesen. Látom rajta, hogy boldog. Talán megkedvelte a fiukat és örül neki, hogy velük dolgozhat. Viszont Zelotól még mindig tart és nem tudom, hogyan oldjam a kettejük közti feszültéséget. Én is felállok és már épp indulni készültem volna, amikor anyu rám szól. 
- Kicsim, most nem jöhetsz velünk, de ígérem, a forgatásra elviszlek. 
- De hát… miért?
- Mert veszélyes. – szemével Zelora bök.
- És kalitkába akarsz tartani egész éltemen keresztül?
- Mit mondtál? Hát jó, ha te így beszélsz velem, akkor én is így fogok hozzáállni a dolgaidhoz. Majd jövök, puszi. – kimegy az ajtón, a fiuk pedig követik. Előtte persze elköszöntek, Zelotól még egy csókot is kaptam. Mit csináljak egyedül, itthon? Nem tudok semmi érdekeset kitalálni, ezért úgy döntök, körülnézek a városba. Felkapom a kistáskám, kiveszek anyu tárcájából pár wont és elindulok. Fogalmam sincs, merre menjek, hol vagyok, és hol van a belváros. Mellesleg nem nagyon tudok megkérdezni senkit, mert mindenki siet, na jó, meg nem is nagyon merek megállítani embereket. 
Lassan egy órája kóválygok a városba, de lövésem sincs, merre menjek tovább. Sőt, azt se tudom, hol vagyok. Megkockáztattam, hogy a telefonomon megnézem a GPS térképet, de mintha kínaiul lenne. Vagyis ebben az esetben koreaiul, mert az utcanevek is ezekkel a jelekkel vannak írva. Van ezeknek egyáltalán nevük? Úristen, soha nem lennék ázsiai! UTÁLOM még mindig, csak Zelo kicsit elviselhetőbbé tette ezt az egészet. Miért ilyen bazinagy ez a város? Csoda, ha az itteni emberek nem tévednek el.