A fellépés után
Zelo egy csókot nyomott a számra.
- Hogy tetszett? – boldogan vigyorog.
- Nem is tudom… Persze, hogy kurvajó lett te barom. És úristen, annyira jó így élőbe hallani.
- Akkor most lehetek büszke magamra? – kihúzza magát.
- Igen. – szorosan magamhoz ölelem.
- Mit terveztek? – jön oda hozzánk HimChan. – Nem jöttök el egy pizzára?
- Nem hiszem. – mondja Zelo. – El kell még valamit intéznünk. – kacsint HimChanre. Ő lelép, így megint kettesben maradunk. – Hova akarsz menni? Mert nem érdekel senki, ma akkor is elmegyünk valahova. Csak te és én.
- Hmm… Jól hangzik. Mondjuk meg is szökhetnénk… de akkor legyen a park.
- Már megint? Oda bármikor kimehetünk még, de most tényleg elmehetünk bárhova. Azért gondold át.
- Nem, én oda akarok menni.
- Hát jó. – belecsúsztatja kezét az enyémbe, majd elindulunk ki az épületből.
A parkban Zelo elengedi a kezem és odaszalad a fához, ahol először találkoztunk. Leül és rápaskol a fűre, hogy én is üljek mellé. Fejemet ölébe hajtom és a csillagokat nézem. – Hiányoztál.
- Nekem is. – előre hajol, hogy egy puszit tudjon nyomni az orromra, de nem engedem, hogy visszaegyenesedjen. Megcsókolom. Először alsó ajkával játszadozom, aztán rátérek a nyelvére.
- Nem megyünk fel? – suttogom szájába.
- Már vártam… hogy… mikor kérdezed. – smárolva álltunk fel, ami kívülről nézve elég nagy mutatványnak nézhetett ki. Nem engedjük el egymást egy percre se.
*Zelo PoW*
Már csak két emelet, már csak egy… és fent vagyunk. Alig tudom visszafojtani a bennem tomboló hormonokat. Nicolet nekinyomom a liftajtónak, úgy csókolom. Mikor kinyílik a lift ajtaja, szétrebbenünk, hátha valaki meglát minket és rosszra gondolna. Mondjuk mindegy mit gondolnak rólunk, mert ami most fog következni, úgyis mocskos lesz. Senki sincs rajtunk kívül a folyosón, így a kezembe kapom, ő lábait szétterpeszti és derekamnál összekulcsolja őket, hogy ne csússzon le. Belököm az ajtót és egyenesen a szobájába viszem. Közben egy percre se tapadok le ajkáról.
- Biztos akarod? – fölöslegesen kérdezem meg, de azért biztos, ami biztos…
- Igen. – óvatosan leteszem az ágyra és rámászok. Nem érzem, hogy szükség lenne bármilyen előjátékra is, annyira hiányzott már, hogy érzéseim a plafont verik. Lehúzom róla pólóját, a melltartó kapcsával kicsit elszórakozok, nem adja magát egykönnyen, de azt is sikerül kikapcsolnom. Evvel egy időben letépi rólam a pólót, és ledobja a földre. Eljátszadozom mellével, nyakát ellátom apró puszikkal. Bőre finom illata ellenállhatatlan, és olyan rég éreztem már. Most érzem igazán, mennyire is hiányzott ebben a 3-4 hétben.
Leveszem róla a maradék ruhát is, és ő is rólam. Veszek rá egy pillantást. Bólogat egyet, közben nagyokat sóhajtozik. Nem várok, beléhelyezem férfiasságom. Alig haladok előre, mert még nincs úgy kitágulva, hogy kényelmesen elférjek benne. Hangosakat felnyög, tudom, hogy ez most nem lesz számára a legkellemesebb, de nem tudom magam türtőztetni. Izzadságcseppek csorognak le róla, amit beletöröl a takaróba.
- Jól vagy? – kérdezem.
- Igeeen. – fájdalmasan mondja, ezért kicsit lazítok magamon, és kijjebb csúsztatom.
- Így jobb? – csak bólint egyet. Megpróbálom még egyszer lassan beléhelyezni, majd kicsiket lökök rajta. Végre ellazul, és elkezdem munkám. Száját csókolgatom, hajába túrok, és nagyokat lökök rajta, míg el nem érem a G-pontját. Iszonyat nagyot felkiált, hogy kicsit nyugtassam, lenyomom a párnák közé, és nem veszem le az ajkamat az övéről. A számba nyög, a hangszálam is beleremeg. Még egy erőset lökök és elélvezek. Nedvemet belé eresztem, egy percre megállok. Fejemet ráhajtom a vállára, ő a nyakamba piheg. Leszállok róla, és melléfekszek. Gondosan betakarom meztelen testét és magamhoz húzom. - Szeretlek. - lihegem a fülébe.
- Én is. - belefúrja buciját a mellkasomba és elalszik. Én még nézem, ahogy nagyokat szuszogva alszik. Aztán éjféltájt én is elalszok.
- Hogy tetszett? – boldogan vigyorog.
- Nem is tudom… Persze, hogy kurvajó lett te barom. És úristen, annyira jó így élőbe hallani.
- Akkor most lehetek büszke magamra? – kihúzza magát.
- Igen. – szorosan magamhoz ölelem.
- Mit terveztek? – jön oda hozzánk HimChan. – Nem jöttök el egy pizzára?
- Nem hiszem. – mondja Zelo. – El kell még valamit intéznünk. – kacsint HimChanre. Ő lelép, így megint kettesben maradunk. – Hova akarsz menni? Mert nem érdekel senki, ma akkor is elmegyünk valahova. Csak te és én.
- Hmm… Jól hangzik. Mondjuk meg is szökhetnénk… de akkor legyen a park.
- Már megint? Oda bármikor kimehetünk még, de most tényleg elmehetünk bárhova. Azért gondold át.
- Nem, én oda akarok menni.
- Hát jó. – belecsúsztatja kezét az enyémbe, majd elindulunk ki az épületből.
A parkban Zelo elengedi a kezem és odaszalad a fához, ahol először találkoztunk. Leül és rápaskol a fűre, hogy én is üljek mellé. Fejemet ölébe hajtom és a csillagokat nézem. – Hiányoztál.
- Nekem is. – előre hajol, hogy egy puszit tudjon nyomni az orromra, de nem engedem, hogy visszaegyenesedjen. Megcsókolom. Először alsó ajkával játszadozom, aztán rátérek a nyelvére.
- Nem megyünk fel? – suttogom szájába.
- Már vártam… hogy… mikor kérdezed. – smárolva álltunk fel, ami kívülről nézve elég nagy mutatványnak nézhetett ki. Nem engedjük el egymást egy percre se.
*Zelo PoW*
Már csak két emelet, már csak egy… és fent vagyunk. Alig tudom visszafojtani a bennem tomboló hormonokat. Nicolet nekinyomom a liftajtónak, úgy csókolom. Mikor kinyílik a lift ajtaja, szétrebbenünk, hátha valaki meglát minket és rosszra gondolna. Mondjuk mindegy mit gondolnak rólunk, mert ami most fog következni, úgyis mocskos lesz. Senki sincs rajtunk kívül a folyosón, így a kezembe kapom, ő lábait szétterpeszti és derekamnál összekulcsolja őket, hogy ne csússzon le. Belököm az ajtót és egyenesen a szobájába viszem. Közben egy percre se tapadok le ajkáról.
- Biztos akarod? – fölöslegesen kérdezem meg, de azért biztos, ami biztos…
- Igen. – óvatosan leteszem az ágyra és rámászok. Nem érzem, hogy szükség lenne bármilyen előjátékra is, annyira hiányzott már, hogy érzéseim a plafont verik. Lehúzom róla pólóját, a melltartó kapcsával kicsit elszórakozok, nem adja magát egykönnyen, de azt is sikerül kikapcsolnom. Evvel egy időben letépi rólam a pólót, és ledobja a földre. Eljátszadozom mellével, nyakát ellátom apró puszikkal. Bőre finom illata ellenállhatatlan, és olyan rég éreztem már. Most érzem igazán, mennyire is hiányzott ebben a 3-4 hétben.
Leveszem róla a maradék ruhát is, és ő is rólam. Veszek rá egy pillantást. Bólogat egyet, közben nagyokat sóhajtozik. Nem várok, beléhelyezem férfiasságom. Alig haladok előre, mert még nincs úgy kitágulva, hogy kényelmesen elférjek benne. Hangosakat felnyög, tudom, hogy ez most nem lesz számára a legkellemesebb, de nem tudom magam türtőztetni. Izzadságcseppek csorognak le róla, amit beletöröl a takaróba.
- Jól vagy? – kérdezem.
- Igeeen. – fájdalmasan mondja, ezért kicsit lazítok magamon, és kijjebb csúsztatom.
- Így jobb? – csak bólint egyet. Megpróbálom még egyszer lassan beléhelyezni, majd kicsiket lökök rajta. Végre ellazul, és elkezdem munkám. Száját csókolgatom, hajába túrok, és nagyokat lökök rajta, míg el nem érem a G-pontját. Iszonyat nagyot felkiált, hogy kicsit nyugtassam, lenyomom a párnák közé, és nem veszem le az ajkamat az övéről. A számba nyög, a hangszálam is beleremeg. Még egy erőset lökök és elélvezek. Nedvemet belé eresztem, egy percre megállok. Fejemet ráhajtom a vállára, ő a nyakamba piheg. Leszállok róla, és melléfekszek. Gondosan betakarom meztelen testét és magamhoz húzom. - Szeretlek. - lihegem a fülébe.
- Én is. - belefúrja buciját a mellkasomba és elalszik. Én még nézem, ahogy nagyokat szuszogva alszik. Aztán éjféltájt én is elalszok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése