장 4.

- Ez csodás! De hogy volt ennyi pénzünk rá?

- TS Entertainmenttől. Ők biztosították az egész lakást.

- Így már értem. – ledőlök az ágyra. – Kimennél egy picit? – kérdezem.

- Persze. – fordul meg és hajtja be maga mögött az ajtót. Belenyúlok a táskámba, hogy kikotorjam naplómat. Elejét teleragasztottam 1D- s képekkel meg matricákkal. Kinyitom az utolsó bejegyzésemnél és elkezdem írni a mai nap eseményeit. Leírom az utazást, a lakást és persze Zelot is megemlítem. Nagyon kedves fiú, pedig azt hittem, egyedül leszek ebben a városban. Mellettem megcsörren a telefonom. A kijelzőn LADYBUG név jelenik meg. Azonnal felveszem.

- Hali. – köszön bele.

- Szia! Miért hívsz? – kérdem érdeklődve.

- Megint elhagytad a pénztárcád. Ennyire szétszórt vagy?

- Igen. El tudod hozni?

- Aha. Elfelejtettem megkérdezni, hogy hány éves vagy.

- 16. Te?

- 16 úgyszintén, de ha úgy vesszük, én eggyel fiatalabb vagyok. Máshogy vannak az életkorok.

- Jaa! Mikor találkozunk?

- Felugrok hozzád. – leteszi a telefont. Nem értem, hogy, hogy fog ide találni, hisz nem tudja, hol lakom.

Pár perc múlva újból csörög a telefon.

- Hányadikon laksz? – kérdezi Zelo lihegve.

- 16. – azzal le is teszi újból. Mire kiérek az előszobába, már csengetnek is a csengőn. Kinyitom.

- Na, hali. – üdvözöl mosolygós arccal. A nyakába ugrok. – Na! Mi ez a hevesség? Nyugi. – fogja meg a derekam.

- Semmi, csak jól esett.

- Amúgy tessék, itt a tárcád. – adja a kezembe.

- Mi lenne velem nélküled. Gyere. – invitálom be. Bemegyünk a szobámba.

- Azta, ez csúcs!

- Üljél már le. – mutatok az ágyamra. Hasra fekszem és figyelem, ahogy lassan leül mellém és babrálja dzsekije ujját. Hirtelen megakad valamin a szeme. A naplóm. Kezébe veszi, minden oldalát alaposan átnézi.

- Kinyithatom?

- Nem. Na jó, de csak az első oldalt olvashatod el. – kinyitja és elkezdi olvasni. Teljesen belemerül, meg se merem zavarni. 

- Látom nagyon szereted ezt a bandát. – mutat rá az egyik 1D-s képre. Főleg ezt a göndört.

- Igen. – pirulok el. – Nagyon híresek Londonban, sajnos már Amerikában is.

- Az miért baj?

- Mert el akarják venni tőlünk, és ilyen gyári popbandát akarnak belőle csinálni.

- Hm… Az rossz. Akarsz hallani itteni zenét?

- Aha. – nézek fel rá. Odaviszem az új laptopom az ágyra és visszafekszek. Zelo leveszi a dzsekijét és ledobja a kanapémra. Egy sima fehér póló van rajta, semmi csicsás, színes dolog. Nagyon vékonynak tűnik. Mellém fekszik. Bekapcsolom a gépet és összenézünk. – Amúgy mi a teljes neved?

- Choi Jun Hong. Neked?

- Nicole Goode. Honnan jött a Zelo becenév?

- Ő… passz. A haverok adták nekem. – közben betöltött a gépem. Bemegyek a YouTube-ra. Zelo beír valamit és rákattint a videóra. – Ők nem rég debütáltak. EXO-K a nevük, de van a másik banda is, az EXO-M.

- Mi a különbség?

- Az egyik koreaiul a másik kínaiul énekli el a számokat. Külön is turnéznak. De először hallgassuk meg koreaiul, úgy szebb. – elindítja a videót. – Izgulok. – mosolyog rám, közben ökölbeszorított kezét a szája elé emeli.

- Miért?

- Hogy, hogy fog majd tetszeni neked.

- Akkor maradj csöndbe egy kicsit, talán akkor hallok is belőle valamit. – dőlök neki fejemmel a karjának. Hirtelen eltűnik a mosolya, érzem, hogy engem néz.

 Végighallgatjuk a History-t, aztán elkezd oldalt keresni valamilyen másik számot. – Az nem jó? – bökök rá az egyikre. Valami a B.A.P-től, bár még sosem hallottam róluk.

- Áh, azt hagyjuk. Nem valami jó banda. – szinte már nevetve mondja. Legyint is mellé egyet. Beletörődöm, hogy nem nézzük meg, pedig tényleg kíváncsi vagyok rá. – Amúgy hogy tetszett?

- Nem rossz. Sokkal rosszabbra számítottam. Mutass még. – beírja, hogy Secret – Madonna.

- Ez egy csaj banda, de ők is jól nyomják. Elsőre lehet, hogy fura lesz. – belehallgatunk.

- Nem tudom, nem rossz, de nem is annyira. Talán, ha többször meghallgatnám, akkor…

- Tény, hogy nem a legjobb számukat mutattam meg. – ránéz az órára. – Ajjaj, késésben vagyok.

- Hova mész?

- Próbára. Táncolok. – kipattan az ágyból, én szintén ezt teszem. Ki kísérem az ajtóig. – Ígérd meg, hogy holnap is találkozunk. – néz rám édesen.

- Megígérem. – hajtom le a fejem. Beleharapok a számba, érzem, hogy tetőtől talpig elpirulok.

- Majd hívlak. – mondja és búcsúzóul megölel. De valami megváltozott. Már nem haveri ölelés volt ez, talán kicsit több. Érzelmileg sokkal több. Megvárom, míg bemegy a liftbe, aztán bezárom az ajtót.