*Zelo PoW*
Teljesen készen vagyok már, pedig alig fél órája kezdtük.
Ez az új koreográfia rohadt nehéz. Yong Guk ki van dőlve, Jong Up alig kap
levegőt, YoungJae karja megsérült, DaeHyun már szinte vért izzad.
Én se vagyok különb. Szemem alatt megsérültem, fel is
dagadt egy kicsit.
- Na fiuk, még egyszer. – mondja az edző.
- Nem bírom! – mondom szenvedve.
- Maknae, ne hisztizz! Nem mondom el még egyszer! Ez a
sikereteken múlik. Buktok, vagy a csúcson lesztek. Nagyot akartok durranni a
Come Back-kel?
- Yaa! – ordítjuk egyszerre.
- Ti akartok lenni a legjobbak?
- Yaa!
- Ezt már szeretem. Ti vagytok a Best Absolute Perfect!
Meg tudjátok csinálni! – összeállunk, az edző elindítja a zenét újból és
eltáncoljuk a koreográfiát. A végén odajön HimChan.
- Hallod, hívott valami csaj a szünetbe. Azt mondta
sürgős.
- Köszi, hogy most mondod.
- Hát baszki, most értem rá. Kérj szünetet.
- Nem fog adni, de vissza kell hívnom!
- Szaladj ki, de siess vissza. Van egy perced, addig
feltartom.
- Uh, köszi!- ölelem át. Gyorsan kiszaladok az öltözőbe
és felkapom a telefonom. Tárcsázom Nicolet, aki egyből felveszi.
- Mond, mi a baj? – kérdezem, talán túl nagy
aggodalommal.
- Ki-vagy-te? – kérdez tagolva, mintha nem érteném meg
máshogy.
- Nicole, inkább találkozzunk edzés után. Akkor elmondom.
Kérlek, ne haragudj, én… El akartam mondani, de még nem most.
- De miért? – kérdezi. Hangja mintha egy hangyányit
elcsuklott volna. Remélem nem sír.
- Legyél nyolcra a parkban. A fa alatt. Nekem most mennem
kell. Szeretlek. – lerakom. Faszán felkavartam mindent. Kell nekem ez a
híresség… Néha nagyon utálom. Most esik le, hogy mit is mondtam a beszélgetés
végén. – döbbenek meg.
Visszamegyek a fiukhoz és még kétszer elpróbáljuk a
táncot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése