장 8.

  - Hol voltál? – jön felénk kérdőn anya. – Óhh… - veszi észre Zelot, aki kicsit zavarba van. – Már értem. Clarie Goode, de szólíts csak Clarienek. – nyújt kezet anya.

- Choi Jun Hong, de csak Zelo. – bizonytalanul, de kezet ráz anyával. Furcsán is néz rá anya.

- Őőő, anya. Itt meghajolni szokás.

- Jajj, ne haragudj, tiszteletlen voltam. – hajol meg anya előtte. Zelo ugyanígy tesz. – Sajnos még nem volt időm a kultúrátokkal jobban megismerkedni.

- Semmi gond, tényleg.

- Na, békén hagynál minket? – kérdezem anyut.

- Aha, persze. Már megyek is. – bemegy a szobájába. Mi is az enyémbe. Ledől az ágyra, látszik rajta, hogy nagyon fáradt. Ráfekszek, fejemet mellkasára hajtom. Szíve még mindig nagyokat ver.

- Most az egyszer nagyon jó, hogy szétszórt vagyok.

- Hm, még jó, hogy arra sétáltam. Hulla fáradt vagyok.

- Fordulj meg. – szállok le róla. – Ja és vedd le a pulcsid.

- Nincs alatta póló.

- Annál jobb. – mosolyodom el. Míg ő elhelyezkedik, becsukom az ajtóm, nehogy anya félreértse a dolgot. Mikor visszafordulok már háttal fekszik nekem. Fehér bőre van és lehetetlenül vékony. Valószínűleg a sok tánctól lett izmos a háta, nem nagyon, de már látszik. Keresek gyorsan egy izomlazítós testápolót és visszamegyek az ágyhoz. Ráülök Zelo fenekére, kezembe nyomom a krémet és lassan elkenem az egész hátán.

- Jó hideg.

- Igen, tudom. – megmasszírozom a vállát, nyakát, lapockáját, derekát. A testápolót már beszívta a bőre. – Most esik le. Te egyel fiatalabb vagy nálam.

- Igen, de mindegy, vagyis engem nem zavar.

- Engem sem. Tegyél be valami zenét, amit ti énekeltek. – kikeresi a telefonján és beindítja azt, amit nem mertem végignézni.

- A rap része vagyok én. Majd úgyis meghallod.

- Ez nagyon jó. – nyomok egy puszit a háta közepére, amitől libabőrős lesz. – Amúgy készen vagy.

- Cc… - ciccen fel. – Pedig még el tudnám viselni.

- Majd legközelebb. – leszállok róla, ő is felül és visszahúzza a pulcsiját.

- Bekapcsolod a laptopod?

- Persze, miért?

- Először is szólok a fiuknak, hogy hol vagyok, mert tuti aggódnak. Másodszor, mert megmutasztom ehhez a számhoz a videoklipet. Persze csak, ha akarod.

- Naná, hogy érdekel! Hisz a barátom is énekel benne. – már megint teljesen kipirultam. Leemelem a gépet az éjjeliszekrényről és az ölembe rakom. Zelo mögém jön, lábai közé ültet. Fejét a vállamra hajtja, derekamat gyengéden átöleli.

- Nicole, valamit el kell mondanom.

- Csupa fül vagyok.

- Nem is tudom, hol kezdjem…- ekkor bekopognak az ajtómon.

- Várj egy picit. – felpattanok és kinyitom.

- B.A.P.? Zelo? Mi a franc folyik itt? – ront be anyám egy papírral a kezébe.