2012. április 27., péntek

장 5.


- Ki volt itt? – jön ki anya a konyhából.
- Az egyik haverom.
- Máris sikerült valakivel összebarátkoznod?
- Mondjuk.
- Hogy hívják?
- Choi Jun Hong, de Zelo a beceneve.
- Aranyos. És hogy ismerted meg?
- A parkban találkoztunk. Elvesztettem a pénztárcám és megtalálta. Odajött hozzám és visszaadta.
- Hány éves? Jól néz ki?
- Anya!! Nyugi. Amúgy 16 éves, és szerintem aranyos, csak meg kell szokni a kinézetét.
- Remélem nem csúnya.
- Dehogyis! Csak, más stílus, nem a megszokott.
- Értem mit akarsz mondani. Gyere enni. Ma alig ettél. – leülök, de nem eszek sokat. Azért is, mert nem ismerem az evőpálcika használatát, meg mert amúgy sem vagyok valami éhes.
- Köszönöm a vacsit. – elmosogatok és behúzok a szobámba. Visszafekszek az ágyamra, pont oda, ahol Zelo feküdt. Az ágyneműn érzem illatát. Nem hiszem el, hogy lehet valaki ilyen… Azt hiszem megkedveltem. Nagyon. Berakok a gépen egy számot, amit ott oldalt épp találtam. Beast – Breath. Ez elsőre megtetszik, annyira, hogy többször is meghallgatom. Mire elindítanám 4x-re is, megakad valamin a szemem. Szinte már vonz, hogy megnézzem. De Zelo azt mondta nem jó… de ki tudja, lehet, hogy nekem tetszeni fog. Rákattintok.
 Izgulva nézem a videót. Először egy nagyon csillogós nyúlfej jelenik meg, aztán egy csapat hidrogénszőke csávó. Talán Zelo mégis csak szereti ezt a bandát, annyira, hogy ő is ilyenre festette a haját, csak nem akarta nekem elárulni. De várjunk csak… Ki az a göndör ott, aki kiugrik? – Mi a faszom? – ordítom fel. Teljesen ledöbbenek, le is állítom a videót, ott. Közelebb hajolok, megnézem arcvonásait, szemét, orrát. Pedig ez ő. Nem tudom, mit csináljak. Valamiért úgy érzem, hogy sírnom kell, de közben fel akarom hívni Zelot, hogy ezt miért nem említette nekem. Miért titkolta? Most azonnal felhívom, vagyis megpróbálom. Megcsörgetem, de ahogy sejtettem, nem veszi fel. – Vegyed már fel! – mondom mérgesen. Harmadszorra is megcsörgetem, de semmi. Még egyszer utoljára megpróbálom, hátha. És akkor felveszi.
- Szia Zelo! Figyelj…
- Szia, én nem Zelo vagyok, hanem HimChan. – szakít félbe. – Adjak át neki valami üzenetet? – kérdezi nagyon mély hangon.
- Ő, hát… Mond meg neki, hogy hívjon vissza, ha tud. Sürgős.
- Oké, átadom. Most mennem kell, hali.
- Szia.
Király, most izgulhatok, ameddig vége az edzésének.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése