장 9.

- Mi folyna? – kérdezem. – Igen, ő Zelo. Ez miért olyan nagy ügy?

- Én vagyok a menedzserük mától. És a szerződés alapján nem lehet barátnője egyik tagnak sem, míg be nem töltik a 21-et. Ő még csak a 17-et se töltötte be. – mutat rá az említett személyre.

- De hát… - kezdem el, de nem tudom, mit mondjak.

- Nem tehetek mást, én is nagyon sajnálom, de el kell , hogy tiltsalak a lányomtól.

- Nem teheted ezt velem. – sírok.

- Ez a szabály. A főnökség kirúgja, ha ezt megtudja.

- És ha nem tudná meg? – kérdezi halál nyugodtan Zelo. – Mármint, nem feltétlenül kell tudnia róla. Ha titokban tartanánk, simán meg lehetne csinálni. A lényeg, hogy sose közhelyen találkoznánk. Mellesleg, ha a rajongók kiszúrnák, hogy sokat járok ide, akkor is mondhatjuk, hogy veled beszélek, mert nagyon jó támasz vagy. Hisz te vagy a menedzser. – kínos csend ül a szobára. Kisírt szemeimmel nézek fel anyára, aki mély gondolkodásba kezdett. Homlokát ráncolja, karjait összefonja maga előtt. Van ilyenkor egy rossz szokása, hogy a nyelvét rágja gondolkodás közbe és elbambul.

- Legyen, de ha kitudódik, nem fogom miattad elveszíteni az állásom kölyök.

- Ígérem, hogy nem! És nagyon köszönöm. – hajol meg.

- Köszi, anyu. – ölelem át a lábát, és egy kis mosolyt látok az arcán, ami megnyugtat.

- Higgyétek el, én nem akarok nektek rosszat, de ez mindkettőnk állásába is kerülhet. – mondja Zelo felé.

- Tisztában vagyok vele.

- Ezt tisztáztuk, akkor nem is zavarlak titeket tovább. – kimegy. Zelo odajön hozzám és megsimogatja a hátam. Hozzábújok. Akaratom ellenére is megint elkezdek könnyezni.

- Csss… - csitítgat – minden oké.

- Ez nem igaz. Soha nem mehetünk ki innen együtt.

- És? A lényeg, hogy együtt lehetünk. – dörzsöli a fejét az enyémhez. Elenged és segít felállni. – Ne ülj ott, mert nem akarom, hogy felfázz. – kezeimnél fogva visszahúz az ágyhoz és együtt ledőlünk rá. Már épp nyomtam volna egy csókot ajkára, amikor megcsörren telefonja. Megnézi a képernyőjét. – Ajj… Ezt fel kell vennem. Haló?!...  Mi van? Te úristen! Oké, akkor sietek. Majd elmondom, ha odaértem. – azzal leteszi.

- Mi történt?

- Kiderült, hogy YoungJae sérülése komolyabb, mint azt gondoltuk. Az is lehet, hogy megrepedt a csontja, minden estre nagyon be van duzzadva. Ugye nem baj, ha elmegyek?

- Nem, dehogyis. A csapat fontosabb.

- Te is tudod, hogy nem így van.

- Na, siess! De mit akarsz nekik mondani, hol voltál?

- Be kell nekik vallanom. A testvéreim szinte. - nyom egy cuppanós puszit a számra. – Szeretlek. Holnap edzés után jövök. – kacsint rám és kimegy a szobámból.

- Én is. – mondom a levegőbe. Így, hogy nincs itt, milyen üres szavaknak tűnnek.