- Ajh, végre itthon. – ledőlök az ágyamra. Zelo szinte
összerogyik a fáradtságtól. Mellém vetődik és már be is csukja a szemeit.
Figyelem, ahogy egyenletesen szuszog és egy kis mosolyt vélek felfedezni,
amikor lassan simogatom hajtövét. Az ölembe rakok egy párnát és rá Zelo fejét. Homlokára
nyomok egy csókot, de ő alszik tovább. Azóta a csók óta kívánom újból édes
ajkát, és kívánom az egész testét, azt az érzést, amit még elképzelni sem
tudok, hogy milyen, de akarom. Meg akarom tudni milyen.
Szépen lassan
kiveszem lábaimat a párna alól és Zelo mellé mászok. Fordul egyet és átkarol.
Nyomok egy puszit a szájára, amitől végre kinyitja szemeit. Kicsit önző vagyok,
hisz hulla fáradt, pihennie kéne, de egyszerűen nem bírom tovább! Most akarom.
– Akarlak. – suttogom fülébe érzékien. Erre csak szélesre húzza száját és még
szorosabban magához ölel. Kikerülök erős szorításából és újból belenézek
csillogó fekete szemeibe.
- Én is. – suttogja fülembe. Összeforrnak ajkaink.
Hasamban újból a lepkék csiklandozását érzem, lábaim remegnek és a lábam közt
bizsegést érzek. Zelo elkezd vetkőztetni, így én sem várok tovább, levetem
pulcsiját, pólóját. Rajtam már csak fehérnemű maradt, Zelon is egy alsónadrág.
Mellkasomat, nyakamat csókolgatja, amitől teljesen elvesztem a fejem. Ekkor
benyúl bal kezével a bugyimba és egyik ujjával körözni kezd nyílásomban. Egyre
hátrább halad, amikor eléri a lyukat, amibe először alig, de beledugja ujja
hegyét. Mélyebbre hatol, már szinte fent van teljesen. Ekkor nem bírom tovább,
felordítok. – Jól vagy? – forró leheletét arcomba fúja.
- Igen. Zelo, kérlek… - kiveszi ujját és letolja rólam
a felesleges ruhadarabokat. Végül magáról is leszedi. Rám mászik, belenéz a
szemembe, várva a varázsszóra. - Mehet. – becsukom a szemem, és várom, mi
történik. Érzem magamban merev férfiasságát, amit egyre beljebb nyom. Nem tudok
megszólalni, annyira fáj. Tátott szájjal fekszek és levegőért kapkodok. Zelo
újból rácuppan számra, hogy terelje a figyelmet a fájdalomról. Ez be is válik,
ugyanis a fájdalom gyengül egy pillanatra, de csak addig, ameddig Zelo
átszakítja a hártyám. Enyhe nyomást érzek, de mintha elvágták volna az eddigi
rossz érzéseket. – Zelo! – nyögöm. Felnéz rám melleim közül. – Zelo!
- Fáj? – kérdezi megrémülve. Most nézem, hogy ki van
izzadva már most. Teljes erejével rám koncentrál, pedig legszívesebben biztos
vagyok benne, hogy aludna.
- Gyorsíts. – A tempó azonnal érezhetővé válik.
Testünk egyszerre hullámzik. Zelo ajkai visszatérnek az enyémre és akkor
elélvezünk. A vér lüktet az ereimben, érzem odalent a belém áramló anyagot.
Mámoros érzés. Úgy érzem, a föld fölött repkedek, mintha… A mennyországba
kerültem volna. Zelo ugyanígy érezhet, ugyanis amikor ránézek, ugyanaz a
kifejezés ül ki az arcára, mint az enyémre. Halkan, de ő is nyögdécsel párat az
utolsó lökéseknél és leszáll rólam. – Szeretlek. – adok egy puszit az arcára.
- Én még jobban. – magához húz. Nyomok még egy puszit
a mellkasára is és álomba merülünk mindketten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése