장 22.

Egy hete nem beszéltem senkivel. YoungJae az, aki szívemet próbálja nyugtatni. Őt minden este beengedem a szobámba, hogy pátyolgasson. Alig eszek, ennek hatására már bordáim is kilátszanak, de egy falatot se tudok letuszkolni. Szemeim már begyulladtak a sok sírástól. Minden este álomba sírom magam, hogy aztán reggel ráeszméljek, hogy ezt a napot is végig kell szenvednem nélküle.

- Csak egy falatot. – próbálja a számba nyomni YoungJae a zöldséges tésztát.

- Nem megy. – rázom a fejem.

- Borzalmasan nézel ki, és ilyet még egy lányra se mondtam, de bűzlesz. Alvós szagod van. – megrántom a vállam. – Mióta nem fürödtél?

- Pontosan egy hete.

- Megengedem neked a fürdővizet, addig egyél. – utasít. Bemegy a fürdőbe, és hallom a víz csobogását. Ránézek az ágyamon levő tálra. Kezembe veszem, megforgatom és megszagolom a tartalmát. Megéhezem. Megfogom az evőpálcikát és ügyetlenül összecsípem vele a tésztát, de az kicsúszik. Azt az egy szálat, ami rajta marad, bekapom. – Na várj, inkább segítek. – átveszi tőlem YoungJae a pálcikákat és a tálat, majd beletúr a tésztába és kivesz belőle egy jó nagy falatot. A számhoz emeli, én meg befalom az egészet. Hirtelen farkas éhes lettem. Az egész tál tésztát befaltam.

- YoungJae, kérlek, hozz még.

- Végre megjött az étvágyad. – örvendezik. – Azt hiszem, ilyen már nincsen több, de keresek valami mást. – Menj el fürödni. – kimegy. Nehezen felkelek az ágyból és először megszédülök. Lábaim remegnek, alig tudok rajtuk állni. Nem csoda, hisz az ágyból is alig keltem ki, csak ha pisilnom kellett. Bekóválygok a fürdőbe, levetem magamról a ruhákat és belevetem magam a forró vízbe. Ennyi idő után iszonyat jól esik, hogy nem a saját izzadságomban és könnyeimben fürdök, hanem tiszta vízben, amiben még finom illóolaj is van. Eljátszadozok a habokkal, a hajamat is bevizezem és megmosom. Kopognak az ajtón.

- Ki az? – ordítom ki.

- Én. – jön YoungJaetől a válasz. – Bejöhetek?

- Gyere. – benyit, kezében egy tál leves szerű valamivel. – Mi ez?

- Majd meglátod. – leül a kád szélére és egy kanállal mer a léből. A szám elé rakja és azonnal bekapom.

- Aaa… Ez forró. – mondom teli szájjal. – De finom. – mosolygok. Egy hét után először. Meglepődök magamon. Talán elkezdtem felejteni? Azt nem hiszem, mert ha rá gondolok, ugyanannyira fáj, mint eddig.

- Az a kedvenc kajám. Anya csinált ilyet mindig. Elég egyszerű elkészíteni és nem sok cucc kell hozzá, de nagyon ízletes. – bólogatok és mohón tátom a számat a következő falatért. YoungJae azonnal adja a következő kanállal, majd a következővel és a következővel. A végén már rosszul leszek, de azért az utolsó kanállal még benyomom.

- Köszönöm. – szélesre húzom a számat és felnézek YoungJaera. Ad egy puszit a homlokomra és leteszi a kezéből a tálat.

- Nincs mit.

- Megtanítod majd, hogy kell csinálni?

- Tudsz főzni?

- Nem igazán. Szóval még sose főztem. – vallom be.

- Vagy úgy. Akkor sem lesz nehéz. Majd megtanítom, de nekem lassan mennem kell.

- Hova?

- Fellépés. – húzza a száját és forgatja a szemét. – Kezdem unni. Olyan fárasztóak és utána van, hogy még egy interjút is le kell nyomnunk. Zelo már majdnem bealudt az egyiken. Mostanában nagyon el van kenődve. A hangja sem olyan, mint szokott. – ekkor ráeszmél kinek is mondja ezeket a dolgokat. – Jaj, ne haragudj, hogy ezt neked mondom. Elfelejtettem.

- Semmi. – lélegzek egy nagyot. – Majd beletörődöm egyszer.

- Biztos vagyok benne, hogy együtt fogtok ti még lenni.

- Én már nem vagyok benne olyan biztos. – elszomorodok.

- Na, nekem tényleg mennem kell. Légy szíves ma este ne sírj! És vigyázz magadra.

- Te is! – adok két puszit az arcára és kimegy a fürdőből. Lemosom magamról a tusfürdőt és megtörölközök. Felveszek egy kényelmes ruhát és visszadőlök az ágyba. Az ablakon besüt a nap, pont a fejemre, így egy kicsit napoztatom magam. Jól esik ez a meleg. A sok álmatlan éjszaka és az egy két óra alvás után végre jól lakottan álomba merülök.