장 23.

- Holnap lesz egy fellépés. Kérlek, gyere el!!! – könyörög nekem YoungJae.

- De nem mehetek! Értsd meg, hogy az nekem se tenne jót, se neki. – gondolok itt Zelora.

- Csak a kedvemért! Iszonyat jól esne, ha ott lennél, mert… - megvakarja a tarkóját.

- Mert? – nézek rá sejtelmesen.

- Mert kedvellek. – alsó ajkát harapdálja, és várja, mit felelek erre. De én csak dermedten ülök ágyamon törökülésbe és agyamba kattognak a fogaskerekek. Most mi van? Ezek szerint YoungJae belém szeretett? Én nem ezt akartam! Tény, hogy én is nagyon kedvelem, sőt, szívesen lennék a barátnője is, ha nem lenne ott Zelo. Még mindig lángol bennem a szerelem tüze, pedig most nagyon eloltanám. Nem tudok rá mit mondani, végül kicsúszik a számon az, amit pont el akartam kerülni.

- Én is. – ennek megörül és átölel. Kénytelen vagyok viszonozni, nem akarom megbántani. Ő legjobb fiú barátom és ott volt velem a nehéz időkben is. Lassan három hete szakítottunk Zeloval, de egyszerűen nem tudom elfelejteni. YoungJaeval meg azért sem lennék képes összejönni, mert akkor is ott lenne Ő, sőt, talán még az ő kapcsolatuk is megromlana. MIATTAM! Ezt mindenképpen el kell kerülnöm.

YoungJae elenged és tekintetet a számra terelődik. Tudom, mit akar. Elkezd felém közelíteni, és talán az érzésnek a hiánya miatt, de engedem neki, hogy húsos ajkait rátapassza az enyémre. Könnyeim kicsordulnak, csók közben feltörnek bennem az emlékek. Elundorodok YoungJaetől, ezért ellököm magamtól.

- Ez, nekem… nem fog menni. Ne haragudj. – nem nézek a szemébe.

- Nem, igazad van. Te még mindig őt szereted. Az én hibám, nem kellett volna. Nem is tudom, mit gondoltam, de olyan tökéletes lány vagy Nicole.

- YoungJae, én szeretlek, de képtelen vagyok többet érezni. Hidd el, ha nem lenne Zelo, téged választottalak volna, de… Sose fogom tudni elengedni őt.

- Akkor ezt mond meg neki is. Hidd el nekem, hogy nagyon hiányzol neki. Csak nézz meg egy interjút, vagy egy fellépést a neten, és rá fogsz jönni.

- Dehogy mondom. Jobb élete van nélkülem. Nem akadályozom meg semmiben, sőt! Most már Gukie is jól érezheti magát.

- Viccelsz? Azóta is csak szidja magát, hogy miért volt veled ilyen, mert Zelo már nem a régi. Na, akkor eljössz? Ha kell, én foglak titeket kibékíteni, de nem nézem el, hogy itt szenvedtek! Még ha most nekem kell majd szenvednem. – lehajtja a fejét és a földet bámulja.

- Majd találsz magadnak valaki mást. – megölelem. Fejét a vállamra hajtja, kezeivel a lapockámat simogatja. – Elmegyek, csak mond mikor lesz.

- Anyuddal megbeszélem, hogy hozzon el téged is, mert ő jönni fog. Aztán csípd ki magad. – kacsint rám és kimegy a szobámból. Hallom, ahogy anyával beszélgetnek, majd elmegy.

- 7-kor indulunk. – nyit be anyám. – Addig készülj el.

- Anya?

- Mond. – bejön és helyet foglal velem szembe az ágyon.

- Beszélnünk kell. Valamit nem mondtam el neked, de kérlek, ne akadj ki.

- Hallgatlak.

- Nos, múltkor belógtam a forgatásra. Te nagyban dolgoztál, ezért nem vettél észre engem. Amikor vége lett Zelo részének a forgatása, eljöttünk hozzánk és…

- Lefeküdtetek? – kérdezi tök higgadtan. Azt hittem üvöltözni fog velem, vagy durvább, de ezek szerint számított rá.

- Igen, és sajnálom.

- Ne sajnáld. Egyszer neked is túl kellett esned ezen, csak nem értem, miért nem mondtad meg előbb.

- Féltem.

- Gondoltam, de ne legyél már ilyen. Az anyád vagyok. Max ordítozok egy sort, de a végén úgyis meg kell békülnöm a helyzettel. Mellesleg érzetem, hogy volt köztetek valami. És most mit találtál ki, hogy el akarsz menni a fellépésre? – néz rám kíváncsian.

- Semmit. YoungJae azt mondta, hiányzom neki, és hogy biztos kibékülünk majd. Ha kell, ő fog benne segíteni.

- Én személy szerint jobban kedvelem YoungJaet, és tudom, hogy bejössz neki, de nem szólhatok bele, ez a te utad. Na, én megyek készülődni. Egy óra, és indulunk.

- Akkor én is. – kikelek az ágyból, keresek egy jó kis egybe részest, amit magamra húzok. A hajamat begöndörítem és halványan kisminkelem magam. Hogy feldobjam egyszerű ruhámat, egy csillogós magas sarkút húzok fel. Anya már kint várt a nappaliba, és amikor meglát, elámul.

- Gyönyörű vagy!

- Köszönöm. Te is. Akkor mehetünk?

- Igen. – lemegyünk a parkolóba és beindítja a motorokat.