장 20.

Most én kelek fel előbb. Még mindig Zelo karjai közt fekszek. Valahogy ki kéne másznom, hogy felöltözzek, de nincs szívem felébreszteni. Ránézek az órára, ami délután 6-ot mutat. Már csak 3 óránk maradt, amit együtt tölthetünk, de Zelonak akkor is ki kell pihennie magát. A legapróbb mozdulatokkal próbálom lehántolni magamról karjait, és amikor már sikerül az ágy szélére iszkolnom, hogy felálljak, felébred.

- Jó reggelt édesem. – nyújtózkodik.

- Nem akartalak felébreszteni. – nézek hátra. – Ne haragudj.

- Nem haragszom. Hova igyekszel?

- Felöltözni. Félek, hogy anya hazajön.

- Jaaa. Akkor nekem se ártana. – felpattan az ágyból. – Nem láttad az alsómat?

- Nem. Te vetted le. – magára csavarja a lepedőt.

- De te segítettél eltüntetni. – kuncog egyet.

- Haha. – erre már én is elnevetem magam. – Köszönöm. – odamegyek hozzá és átölelem.

- Mit?

- Ezt a csodás pillanatot.

- Nem, én köszönöm. – nyom egy puszit a homlokomra. – Segítesz megkeresni?

- Aj, igen. – megnézem az ágy alatt, feltúrom az egész ágyneműt, de sehol.

- Hova tűnt? – fordul felém.

- Nem tudom, de ez nagyon úgy néz ki, hogy nem mostanában lesz meg. Mindenhol megnézted?

- Igen. A földön, a szekrények körül, mindenhol, de tuti itt van az ágy körül. Máshol nem lehet.

- Nem tudnád most hanyagolni az alsó témát? Majd ha visszamész forgatásra, szerzel egyet. Ott úgy is van. Nem?

- De, biztos. Addig meg legyek egy szál gatyába?

- Hát, kénytelen leszel. Majd megkeresem. – odamegyek a komódhoz és kiveszek egy fehérnemű szettet. Felhúzom és keresek egy hosszú pólót, ami a fenekem alá ér.

- Iszonyat szexi vagy.

- Jajj, ugyan már! Először féltem is, hogy mit fogsz majd reagálni. – elszégyellem magam.

- Gyönyörű vagy. – annyira jól esnek szavai. És végre van valaki, akinek elhiszem, hogy szép vagyok. Nekidől az ágy háttámlájának én meg odamászok mellé és mellkasára hajtom fejem.

- Aludj itt.

- El kell mennem. Szerintem legközelebb holnap este aludhatok. – elneveti magát, de szerintem már kínjában csinálja.

- Olyan hihetetlen.

- De miért teszik ezt veletek? Mármint, értem, hogy siker miatt, de… Ez már túlzás. Főleg nálatok, hisz ti durva koreográfiát adtok elő, nem úgy, mint egyes amerikai énekesek, akik csak a feneküket billegetek a képernyő előtt. Sokkal több pihenőt érdemeltek, és erre még az amerikaiak a híresebbek! – felhorkanok. - Meg sem érdemlik. Több figyelmet kéne kapnotok.

- Akkor viszont végképp nem lenne megállás, de az a célunk, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet, ez egyértelmű. Én egy dolgot tudok, még pedig azt, hogy itt akarok melletted, lenni éjszaka.

- De el kell menned. – ökölbe szorítom kezem, markomban a pulcsijával és belefúrom fejemet meleg mellkasába. – Nem akarom, de… menjél! – eszembe jut, mit is mondott Gukie.

Eljön a 9 óra, amikor is búcsút veszünk egymástól.

- Holnap reggel? – kérdezi mosolyogva.

- Igen, akkor majd bevisz anya. Nagyon vigyázz magadra, szeretlek. – nyomok egy csókot forró ajkára. Int egyet még a folyosón és belép a liftbe. Még bámulom hűlt helyét egy darabig, majd becsukom az ajtót. Visszamegyek a szobámba és leírok mindent részletesen a naplómba. Már 8-9 oldalt írtam, mikor úgy éreztem, hogy nem bírok már egy szóval se többet írni, mert leszakad a csuklóm. Visszaolvasom, miket írtam még anno akkor, amikor még Londonban éltem. Teljesen belemerülök az olvasásba. Felnézek az órára, ami 11-et mutat. Ásítok egy nagyot, ezért úgy döntök, felhúzom a pizsim és elmegyek aludni. De amikor lefekszek, nem jön álom a szememre. Perverz gondolataim támadnak és átélem bennük azt, ami nemrég történt velem. Megint megkívántam Zelot. Vajon elmondja a srácoknak, hogy mi történt? És ő élvezte? Ideges leszek, mert rájövök, hogy én szerintem borzalmas voltam, és mi van akkor, ha Zelonak mégsem voltam elég jó… A sok gondolkodásba még jobban kimerültem, ezért megpróbálok elaludni újból. Végre sikeresen.