장 21.

- Jó reggelt kicsim. – köszönt anyám. – Öltözz, megyünk. – mufurc feje van. Tudom, hogy nem szívesen visz oda. Gyorsan bevágom a müzlit, megmosakszok és felöltözök.

- Készen vagyok. – mondom derűsen.

  Beszállunk a kocsiba és fél óra múlva már ott is vagyunk a TS Entertainment székházánál. – Légy óvatos. – intézi nekem szavait anya.

- Az leszek, nyugi. – bemegyünk a forgatásra. Zelo azonnal odarohan és felkap.

- Szia, édesem. – anya szúrós tekintettel néz ránk. Leesik Zelonak miért, ezért gyorsan letesz. – Elnézést. – hajol meg anyám előtt.

- Még hányszor nézzek el neked dolgokat. – rázza a fejét. – Na jól van kölyök, de ez az utolsó.

- Köszönöm. – újból meghajol.

- Na, tűnjetek a szemem elől. – kezével hesseget. Zelo megragadja a kezem és behúz a pihenő szobájukba. Nincs bent senki, ezért azonnal rám veti magát. Csókok ezreivel halmoz el. Neki nyom a falnak, lábaimnál fogva felemel. Alsó ajkait harapdálom, haját már kócosra túrtam.

- Gusztustalan. –rázza meg a fejét mögöttünk Gukie. Zelo azonnal elenged és zavartan eltávolodik tőlem.

- Bocsi Gukie Oppa. – megint meghajol. Bang erre csak rám fintorog, kivesz egy doboz kólát a hűtőből és kimegy.

- Mi baja van velem?

- Veled semmi. Az a baja, hogy csalódást okoztam neki azzal, hogy megszegem a szerződést. – leülünk a fotelre, de nem nézünk egymás szemébe. Csak arra tudok gondolni, hogy mégis csak hagynom kéne. Szép volt, jó volt, de ezzel csak neki teszek rosszat. Nem tudom visszatartani könnyeimet. Gyorsan letörlöm, de későn, mert Zelo észrevette. – Mi baj kicsim?

- Zelo – ránézek, szemeim telegyűlnek a könnyeimmel, ajkam megremeg – ezt inkább hagynunk kéne.

- Mert? – meglepődöttséget érzek hangján.

- Mert csak neked ártok ezzel. Befolyásollak a munkádban.

- Nem, ez nem igaz. – hitetlenkedik. – Nem! Ezt nem teheted velem! – mondja mérgesen. – Értsed meg Nicole, hogyha elhagysz, nekem csak rosszabb lesz! Sőt, neked is. – már szinte üvölti. Sose láttam még ilyennek. Megrémülök tőle. Ettől csak még jobban folynak a könnyeim. Idegességemben felállok és elindulok az ajtó felé. Kicsapom és kiszaladok a stúdióból. Zelo utolér és megragadja a csuklóm. Nekinyom erősen a falnak és megcsókol. Megpróbálok elhúzódni, de nem tudok.

- Hagyjál békén!! – elrúgom magamtól.

- Tudom, hogy szeretsz. – üvölti vissza.

- Igen, szeretlek! Ezért engedlek el.

- Ha szeretnél, nem okoznál nekem ekkora fájdalmat. – mondja még mindig mérgesen, de visszavett a hangerőből. Meg akarom ölelni, de erős maradok és elfutok. Nem szabad megtörnöm. Visszafordulok, hogy követ-e, de nem. Kiszaladok az épületből és hazáig meg sem állok. Nem várok, míg a lift lejön, hanem ledőlök egy lépcsőre és keservesen sírok.

- Ne sírj. – ül le mellém valaki. Olyan ismerős a hangja, de nem ismerem fel. Felnézek és YoungJae néz vissza rám.

- Hogy kerülsz ide? – kérdezem meglepődve.

- Követtelek. Gondoltam, kell egy kis lelki támasz. – átkarol. Nem tudom mi történt velem, mert ilyenkor automatikusan ellökném magamat a személytől, de hozzábújok. Olyan jól esik. – Na, ne sírj már. – simogatja a hátamat. – Mi volt?

- Megmondtam neki, hogy… - elcsuklik a hangom.

- Hogy?

- Hogy ez így nem mehet tovább. Csak csalódás volt mindenkinek a kettőnk közti kapcsolat. Bang is csalódott Zeloban, anyám bennem. – ránézek YoungJaere, aki csak megrázza a fejét. – Bang nem normális, ha ezért képes Zelora haragudni. Nyugodj meg.

- De ilyet még nem láttam. Zelo üvöltött velem. – visszaemlékezek arra a pillanatra és kiráz a hideg.

- Mert szeret. – kezdem megbánni, amit tettem. Most már mindegy. – Szereted őt?

- Hogyne szeretném? YoungJae, felmennénk? Valamit el kell mondanom neked. – segít felállni és felsétálunk a lépcsőkön. Benyitok a lakásba, és meglátom magam az előszobai tükörben. Szemeimet pirosra dörzsöltem, sminkem elmosódott. YoungJae leül a kanapéra én meg hozzábújok újból. Bűntudatom lett ez miatt, de nem érdekelt.

- Na, mondjad. – néz le rám.

- Tegnap lefeküdtem Zeloval. – újból elsírom magam. YoungJae megdermedt. Nem tud rá mit mondani, végül csak ezt tudja kinyögni: - Óh… Hát az nem semmi.

- Mindennél jobban szeretem. – ordítom bőgve. Beletemetem arcomat YoungJae ruhájába, úgy próbálok elbújni magam elől. Ugyanis én tehetek mindenről, egy szörnyeteg vagyok!