- Nem, csak ilyen kedvem volt. Baj?
- Nem, csak a végén még azt hiszem, hogy valamelyikkőjüknek akarsz tetszeni.
- Igen. Neked. – bújok hozzá. – Amúgy mit kerestek itt?
- Jöttünk aláírni a szerződét, amit máris egy pontban megszegtem.
- Tegyünk úgy, mintha az a szabály nem is létezne. – kacsintok rá. Megfogom a kezét és mi is csatlakozunk a többiekhez. A fiuk és anya is kanapén foglaltak helyet. Nagyban beszélgetnek valószínűleg a szerződésről.
- Szia, édesem. – néz rám anya. – Fiuk, ő itt Nicole! – meghajolok. - Nicole, ő itt – mutat rá egy vastag szájú csávóra – DaeHyun. Aztán HimChan, JongUp, YoungJae és Yong Guk a leader. – ők is felállnak és meghajolnak. Leülök Zelo és anya közé. – Na, szóval. Ott tartottam, hogy a szerződés 4 évre szól. Ha továbbra is engem akartok, meg kell majd hosszabbítani, de ez még a jövő zenéje. Szerintem térjünk a lényegre. Itt kéne aláírnotok mindannyiótoknak. – mutat a papírra. Először Yong Guk kezébe adja a tollat és a papírt, aki; miután aláírta; továbbadja YoungJaenek. Körbemegy, míg vissza nem kerül anyuhoz. – Na, ezzel megvolnánk! Már várom a forgatást, nagyon.
- Öhm… Van egy kis problémánk. YoungJae tegnap este edzésen megsérült. 1 hétig minimum nem táncolhat és a kötés is jó kérdés, meddig marad rajta. Halasztani nem szeretnénk!
- Nem is fogunk. Elintézem, nyugi. Ma mi lesz az első állomás? – kérdezi anya.
- A fodrász, aztán fotózás. – mondja Jong Up. – És ki tudja, elvileg ma kezdtük volna el a videoklip forgatását, de Brain sérülése miatt nem hiszem, hogy képesek vagyunk. Holnap már talán.
- Bocsáss meg, de ki az a Brain? – fordul Jong Uphoz értetlenül anyu.
- Hát YoungJae.
- Nem is fáj a kezem srácok. Nem értem, mit izéltek itt, meg tudom csinálni.
- Ne viccelj, nem szabad megerőltetned.
- De nem fáj! Értsétek már meg. Menni fog, csak csináljuk már.
- Ahogy érzed. – mondja Gukie.
- Na, gyerekek, akkor irány a stúdió. – ál fel anya lelkesen. Látom rajta, hogy boldog. Talán megkedvelte a fiukat és örül neki, hogy velük dolgozhat. Viszont Zelotól még mindig tart és nem tudom, hogyan oldjam a kettejük közti feszültéséget. Én is felállok és már épp indulni készültem volna, amikor anyu rám szól.
- Kicsim, most nem jöhetsz velünk, de ígérem, a forgatásra elviszlek.
- De hát… miért?
- Mert veszélyes. – szemével Zelora bök.
- És kalitkába akarsz tartani egész éltemen keresztül?
- Mit mondtál? Hát jó, ha te így beszélsz velem, akkor én is így fogok hozzáállni a dolgaidhoz. Majd jövök, puszi. – kimegy az ajtón, a fiuk pedig követik. Előtte persze elköszöntek, Zelotól még egy csókot is kaptam. Mit csináljak egyedül, itthon? Nem tudok semmi érdekeset kitalálni, ezért úgy döntök, körülnézek a városba. Felkapom a kistáskám, kiveszek anyu tárcájából pár wont és elindulok. Fogalmam sincs, merre menjek, hol vagyok, és hol van a belváros. Mellesleg nem nagyon tudok megkérdezni senkit, mert mindenki siet, na jó, meg nem is nagyon merek megállítani embereket.
Lassan egy órája kóválygok a városba, de lövésem sincs, merre menjek tovább. Sőt, azt se tudom, hol vagyok. Megkockáztattam, hogy a telefonomon megnézem a GPS térképet, de mintha kínaiul lenne. Vagyis ebben az esetben koreaiul, mert az utcanevek is ezekkel a jelekkel vannak írva. Van ezeknek egyáltalán nevük? Úristen, soha nem lennék ázsiai! UTÁLOM még mindig, csak Zelo kicsit elviselhetőbbé tette ezt az egészet. Miért ilyen bazinagy ez a város? Csoda, ha az itteni emberek nem tévednek el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése