장 17.

Visszaszaladok abba az utcába, ahol anya állt meg. Megpillantom, ahogy bemegy a stúdióba. Követem.

- Elnézést, maga hova tart? – állít meg egy nagydarab férfi.

- Hát jöttem, benézni a B.A.P. forgatásra.

- Kétlem, hogy magának lenne ide belépője. Most azonnal távozzon, vagy különben én magam dobom ki innen.

- Itt dolgozik az anyám. Ő a B.A.P menedzsere.

- Higgyem is el egy ilyen jött-ment lánynak? Na ne nevetessen, kérem. Még egyszer mondom, hogy távozzon. – nem várok tovább, sarkon fordulok és kimegyek. Valahogy akkor is be kell jutnom! Az automatikusan nyíló ajtón át figyelem az épületet. Talán, ha valahogy sikerülne kicseleznem. Azt már tudom, hogy azon a folyosón van a forgatás, amelyikre betévedtem. Már csak azt kell tudnom, hogy pontosan melyik az a terem. Úgy döntök, bemegyek, meghúzom magam egy helyen, ahol nem lát senki és megvárom a megfelelő pillanatot, amikor nem figyel oda az a debla őr. Belépek és megkeresem újból azt a folyosót. Nem volt nehéz. Meglátok két ital automatát, ami közé simán beférek. Csak imádkozni tudok, hogy nehogy megszomjazzon ez a faszi. Van egy kis rés a fal és az automata között, ahonnan tökéletesen látom őt. Nem mozdul, sziklaszilárdan áll ott, várva az olyan védtelen lányokra, mint én. Egyszer csak ki kell mennie wc-re. Mákomra ez a dolog egy fél órán belül be is igazolódik. Bemegy egy ajtón, és akkor felszabadul előttem a folyosó. Amilyen gyorsan csak tudok, kikecmergek a lyukból és amilyen sebesen csak tudok, elkezdek futni. Benyitok az első ajtón, de az valami táncterem szerűség lehet, a második sem az, amit keresek. Ekkor megpillantok az egyik ajtón, egy fényes táblát. Egy nyuszi fej van rajta és alatta ez a szöveg ált: „B.A.P – Power” . Tehát ez lesz az új számuk címe. Ütősnek hangzik. Léptek zaját hallom, ezért benyitok az ajtón és azzal a hevességgel be is csukom. Elég sötét van bent. Egy fekete függöny vesz körül. Bedugom a fejem, hogy lássam, mi folyik odabent. Egy őrt se látok, csak mindenhol sürgő-forgó embereket, a kamerament, anyut, és Youngjae-t, aki alig pár méterre állt tőlem teljesen egyedül. Elkezdek pisszegni, amire felfigyel.

- Szia Nicole. – suttogja. – Hát te?

- Hosszú. – bejön a függöny mögé.

- Épp most veszik Zelo részét.

- Kár, pedig hozzá jöttem.

- Veszélyes neked errefelé lófrálni, mit keresel itt?

- Követtem anyámat taxival, kicseleztem nagy nehezen az őrt és most itt vagyok.

- Szóval senki se tudja.

- A-a.

- Gyere, átviszlek egy biztonságosabb helyre. – bök a fejével kifelé. Követem. Egy kis szobába lép be. – Itt szoktunk pihenni, bár nem sok időnk van rá. – látom rajta, hogy agyon van hajtva. Karikásak a szemei, álmos.

- Sajnálom. Szörnyű, hogy ezt csinálják veletek.

- Muszáj. Mi akartuk ezt, hát most megkaptuk.

- Gondolom nem erre számítottatok.

- Hát, nem pont erre, de hasonlóra. Gondoltuk, hogy nem lesz az élet fenékig tejfel. Mellesleg Bang már régebb óta benne van a szakmában. Ő tudta, hogy mi fog ránk várni. – leülök a kanapéra. Kivesz a hűtőből két dobozos kólát és az egyiket a kezembe nyomja. Ő is leül mellém.

- Köszi. – belekortyolok egy jó nagyot.

- Tegnap este mi volt? Mármint Zelo eléggé elkésett. Gukie kurvára ki volt rá akadva.

- Ja, semmi. Bealudtunk film közben.

- Ja, értem.

- Tök jó lett a hajad. Tiszta anime feeling.

- Tényleg? Nekem is bejön, csak ne lenne ennyire kemény a sok zselétől. Beletúrni se lehet.

- Durva. Megfoghatom?

- Persze. – bele akarok túrni, úgy, ahogy Zeloéba, de képtelenség. – Bazzmeg, ez durva. Ki tudod belőle mosni ezt a sok szart, amit rátettek?

- Biztos, különben nem tudnék aludni se normálisan. – elnevetem magam.

- Mi ennyire vicces?

- Semmi, semmi. – legyintek. – Ugye anyu nem szokott ide bejönni.

- Nem tudom. Elvileg ide csak mi jöhetünk be. Ha mennünk kell, csak bekopognak. Remélem tényleg érvényes az a dolog, mert nem akarom, hogy lebukjál.

- Elhiszed, hogy én se szeretném. – bejön az ajtón HimChan is.

- Hát te? – kérdezi meglepetten.

- Belógtam. Erről jut eszembe, nem ártana új őrt szereznetek. Ha én bejutottam, akkor a rajongók is be tudnak.

- Majd intézkedünk. – így HimChan.

- Készen van már Zelo? Lassan egy órája az ő jelenetét veszik. – mondja YoungJae az órára nézve.

- Még nincs. Ez a gyagyás folyton elneveti magát valamin. De szerintem már nincs sok hátra. Utána JongUp jön. Aztán én és te.

- Úristen! Nem hiszem el, hogy, hogy lehet valaki ennyire… Ne haragudj Nicole. – kezével megsimogatja combomat, ami meglepett. NAGYON meglepett. Nem nézek rá, mert elvörösödtem. Most a legkevésbé se kellett ez nekem. Lenyugtatom magam és újból ránézek a többiekre. Ekkor benyit JongUp is.

- Hali. – köszönök neki oda.

- Annyeong. Mi járatban? Anyud hozott? Mert nem említette.

- Viccelsz? Ha rajta múlna, akkor még mindig otthon kuksolnék egyedül az ágyamon és meredten figyelném szobám egyik sarkát. Amilyen dizájnos az a lakás, dög unalom benne élni. Semmi érdekes dolog nincs ott a gardróbomon kívül. – erre mindannyian elröhögik magukat. JongUp is kivesz egy kólát és belekortyol. Nem hiszem el, mennyire jó teste van. Elbambulok, amire YoungJae emlékeztet.